Féregűző varádics leírása, hatása (Chrysanthemum vulgare (L.) Bernh. [syn.: Tanacetum vulgare L.])

Fészkesvirágzatúak családja
Asteraceae

népi neve
varádics

angol neve
Tansy

német neve
Rainfarn

Leírás és előfordulás:
évelő növény. Nagyobb állományaival folyómedrekben és ártereken találkozhatunk. Jellegzetesen erős, aromás illatú növény. Gyökértörzse ferde, vastag és ágas. Szára 30-150 cm magas, nem elágazó. Levelei 15-20 cm hosszúak, mirigyesek, szőrösek, szárnyasan szeldeltek, a szárnyak fűrészesek. A 0,5-1,2 cm átmérőjű fészkek tömött, dús sátorban állnak, a nyelves sugárvirágok teljesen hiányoznak, a csöves virágok sötétsárgák. Június-szeptemberben nyílnak. Termése kaszat.

Felhasznált részek, drogok:
a virágos hajtás (Tanaceti herba), a virágzat (Tanaceti flos), a levelek (Tanaceti folium), illetve a fenti részekből előállított illóolaj (Tanaceti atheroleum).

Főbb hatóanyagok:
a földfeletti részek főbb hatóanyaga az illóolaj (cca. 0,5%, főbb összetevői az izotujon, kámfor, borneol, cineol, liratol és liratil-acetát, artemiziaketon, krizantemumepoxid).

Főbb hatások:
antimikrobiális és féregűző.

Felhasználások:
a népi gyógyászatban a megszárított földfeletti részeit porrá törték és bélgiliszták elhajtására fogyasztották. A modern fitoterápiában hasonló célra a mérgező hatású tujont nem tartalmazó illóolaját használják.

Ajánlott napi adag:
a feldolgozott forrásokban nincs megadva.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
a központi idegrendszert károsító tujon tartalma miatt használata óvatosságot igényel a drogok használata.

Megjegyzések:
az öngyógyításban kerülni kell a használatát!

Forrás: Patikamagazin.hu