Ám az egy óra mínusz és az ebből következő nappali fáradtság csak az egyik tényező, amivel meg kell birkóznia alváshiányos honfitársainknak. Az óraátállítás miatt fellépő alváshiány, vagy inkább a kényszerű alvásmegvonás az egészségre is erősen kihat. Hogy mennyire, az attól függ, hogy milyen az aktuális egészségi állapotunk, az alvási szokásaink és az egészségünk. Mivel belső biológiai óránk a nap járásához igazodik, az óra átállításával teljesen megkeveri az eddig megszokott életritmusunkat (ezt alváskutatók cirkadián ritmusnak hívják).

Az, hogy ki milyen gyorsan alkalmazkodik az időeltolódáshoz, több dologtól is függ. Az egy óra mínusz miatt akkor vagyunk bajban, ha az életmódunk miatt eleve kevesebbet alszunk annál, mint amennyit szükségesnek éreznénk. Ha az elhavazott életmód tetejébe még több alkoholt vagy koffeint veszünk magunkhoz az óraátállítást megelőző és azt követő napokban, szinte biztos, hogy az alvásmegvonás tüneteivel számolhatunk.

Az alváshiány tünetei

Magyarán szólva úgy érzezzük magunkat, mint „akit megrágtak és kiköptek” (Vámos Miklós alapján). Számolhatunk koncentrációs nehézségekkel („ki tud odafigyelni két ásítás közt?”), memóriazavarokkal („a franc se emlékszik apró részletekre, mikor örülök, ha ébren tudok maradni”), az átlagosnál fokozottabb éhségérzettel, nappali aluszékonysággal. Egy rossz egészségi állapotú embert  pedig még könnyebben megviselhet az alvás hiánya. Amerikai kutatások szerint a tavaszi óraátállításkor drasztikusan nő a szívinfarktusok és a közlekedési balesetek száma. Tehát az óraállításkor fellépő alvásdeficitet nem szabad alábecsülni!

Ha a fentieket a hétköznapi életre lefordítjuk, akkor egy egész nap rágcsáló, koffein-és cukorbombákat magába döntő, eszegető, akár a volán mögött is elszundikáló, feledékeny – mondhatjuk úgy is: használhatatlan – lény válik belőlünk. Ha nem vigyázunk és tartósan beérjük kevés alvással, akkor ez lesz az alapállapot, úgy, hogy még csak észre sem vesszük saját leépülésünket.

Hol a bibi?

A probléma ugyanis az, hogy hiába „gyúrunk rá jó előre” az óraállításra, tehát hiába feküdnénk le az óraállítás előtt egy órával korábban, nem leszünk álmosak. És aki nem álmos, az nem alszik. A szervezet ugyanis makacsul ragaszkodik a megszokott lefekvési idejéhez és ugyanúgy, nagyjából ugyanabban a (kései) órában fogja termelni az elálmosodás folyamatáért felelős melatonin hormont, mint ahogy megszokta az előző hónapokban.

Tehát ismét egy órával később alszunk el és később is ébrednénk – ez testvérek között is minimum egy óra alvásdeficit, ami súlyos terhet ró a szervezetre, mivel nem tud regenerálódni. Ám nincs minden veszve! Számos módszer létezik, amivel mégiscsak segíthetünk a szervezetünknek, hogy gyorsabban hozzászokjon ahhoz az „elveszett” egy órához. De hogyan?

Mit tehetünk, hogy óraátállításkor ne legyünk túl álmosak?

Másként fogalmazva a kérdést: hogyan lehet az óraátállításhoz gyorsabban alkalmazkodni, elkerülve a kb. 3-4 nap vegetálással és ásítozással, esetlegesen közlekedési balesetekkel teletűzdelt adaptációs időt?

Több lehetőség is van. Ha gyorsabban akar átállni, akkor a mostani hétvégére ez a feladat:

1. Tekerje le a lámpák fényerejét az otthonában, ha besötétedik – a fény, illetve annak hiánya az elsődleges indikátora a belső órája működésének.

2. Mozgás, sport, mozgás! Nélküle az alvás nehezebben megy, egy jó kis délutáni edzéssel viszont hamarabb elálmosodik, így hamarabb átáll a korábbi kelés időpontjára.

3. Az altató tilos! Ha altatóval próbálja rávenni magát, hogy hamarabb elaludjon, rossz úton jár. Egyrészt rászokhat, másrészt meg rövid távon (3-4 hónap) is olyan nem várt mellékhatásokkal számolhat, amiket egy jóhiszemű ember álmában sem gondolt volna.