Alkalmazkodási zavarok és krízishelyzetek tünetei, okai, jelei, megelőzése, kezelése, gyógyítása

Mindannyiunk életében lehetnek feszültséggel teli helyzetek vagy különös események, amelyeket kezelni kell. A legtöbben megtanulnak bánni ezekkel, baj csak akkor adódik, ha az illető egyén problémamegoldó képességét, megküzdési stratégiáját aktuálisan meghaladja az adott helyzet. Pszichiáter szakértőnk segítségével részletesen áttekintjük az alkalmazkodási zavarok fajtáit, tüneteit és a kezelési lehetőségeket.

Alkalmazkodási zavarról akkor beszélünk, ha a kiváltó stresszor hatására érzelmi vagy viselkedésbeli tünetek alakulnak ki 3 hónapon belül, és ezek jóval meghaladják azt a mértéket, amely a kiváltó stresszor következményeként egyébként elvárható lenne. Ebben az esetben jelentős funkciókárosodás (teljesítményomlás a tanulásban, munkában) léphet fel, ez azonban a stresszhatás megszűnte után 6 hónappal később általában elmúlik. A tünetek ritkább esetben krónikus formába mennek át, de ilyenkor egyéb pszichiátriai probléma (például depresszió) jelenléte is felmerülhet.

Pszichiátriai értelemben vett, valódi krízishelyzet olyankor áll elő, amikor a pszichoszociális egyensúlyvesztés az állapotromlás növekvő kockázatával, vagy egy esetleges visszafordíthatatlan folyamat kialakulásával jár együtt: ilyenek lehetnek például a hirtelen kialakult pszichotikus állapotok (a realitásérzék elvesztése), egy öngyilkossági kísérlet, vagy különféle erőszakos cselekedetek. Ezek az esetek többnyire a pszichiátriai osztályra történő felvételt tesznek szükségessé, többnyire az éjszaki órákban; a páciens ilyenkor általában zavart, izgatott vagy támadó, és veszélyt jelenthet magára vagy környezetére nézve. Előfordulhat még hirtelen támadt memóriazavar, patológiás ittasság (az alkohol hatására a normál ittasságon túlmutató zavart viselkedés), vagy mániás állapot is, illetve éppen ellenkezőleg, negativizmus, amikor a páciens nem beszél, nem mozog, nem táplálkozik. Ezek közvetlenül az életet veszélyeztető állapotok, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek.

Az alkalmazkodási zavarok kialakulása szempontjából a statisztikai adatok szerint a középiskolás korúak és az egyedül élő, fiatal nők a legveszélyeztetettebbek. Az alkalmazkodási zavarok bármely életkorban felléphetnek, de a leggyakrabban mégis a húszas életévek közepén jelentkeznek: gyermekeknél többnyire iskolai problémák vagy a szülők válása, felnőttek esetében pedig inkább párkapcsolati vagy házassági viszály, ritkábban költözés vagy jogi problémák állnak a háttérben. A krízishelyzetek érintettjei között egyenlő számban találunk férfiakat és nőket is, de a gyakoriság magasabb az egyedülállóak és az alacsonyabb szociális státuszúak körében.

Az alkalmazkodási zavarok esetében a pszichológiai magyarázatok eleve feltételeznek egy esékenységet az arra hajlamos személyeknél, de fontos megjegyezni, hogy bizonyos élethelyzetek (katasztrófák, gyászfolyamat) mindenkinél állapotromlást idézhetnek elő. Egy sokat idézett hasonlat szerint nagy terhelésre bárki csontja eltörhető, de a törékenyebb alkatúaknál ez hamarabb bekövetkezik.

Az alkalmazkodási zavaroknál a legjellegzetesebb tünetek a hangulati élet zavara, a reményvesztettség érzése, a szorongás, a magatartás zavara, illetve ezek kombinációi. A szorongás sokféle módon nyilvánulhat meg, például átmeneti alvászavar, szívdobogásérzés, fulladás, kézremegés, fogyás (étvágycsökkenés); mindez jelentős szenvedést okoz az illetőnek. A panaszok általában napok vagy hetek alatt is spontán javulást mutatnak, elhúzódó esetekben viszont szükség lehet egy szakember segítségére: hat hónapnál hosszabb eseteknél már krónikus formáról beszélünk. A társuló viselkedészavar miatt az illető megsértheti az adott szociális normákat, vagy mások jogait, például vandalizmus, gondatlan autóvezetés vagy verekedés formájában.

Az alkalmazkodási zavarok kezelésben elsődleges szerep jut a különféle pszichoterápiáknak, de átmenetileg gyógyszeres kezelésre is szükség lehet altatók vagy enyhe nyugtatók formájában. A krízishelyzetek kezelésekor elsősorban az életet veszélyeztető állapotot kell megszüntetni: ez minden esetben kórházi körülmények között történik.

Fontos, hogy az alkalmazkodási zavarokat elkülönítsük a hangulati élet zavaraitól, az egyéb szorongásos zavaroktól (például pánik-szindróma), a személyiségzavaroktól, és a skizofrénia-szerű zavaroktól (ezekről korábbi cikkeinkben olvashatnak bővebben: Részletesen a személyiségzavarokról, Fóbiák és egyéb szorongásos zavarok, Részletesen a skizofréniáról, Mit tehetünk a depresszió és a hangulatzavarok ellen?). Krízishelyzetekre emlékeztető tüneteket okozhatnak továbbá a mérgezések, koponyatraumák, egyes testi betegségek - például cukorbetegség, szívinfarktus, lázas-gyulladásos állapotok, idegrendszeri problémák - de hasonló tünetek egyes gyógyszerek mellékhatásaként vagy alkoholelvonás hatására is megjelenhetnek.

Forrás: egeszseg.origo.hu
Szerző: Dr. Nagy Szilvia, pszichiáter szakorvos