Martilapú leírása, hatása (Tussilago farfara L.)

Fészkesvirágzatúak családja
Asteracae

népi neve
partilapu, tüdőfű, körömfű

angol neve
Coltsfoot

német neve
Huflattich

Leírás és előfordulás:
évelő növény, egyike a legkorábban virágzó hazai növényeinknek. A homokterületeket kivéve az egész országban gyakori. Leginkább hordaléktalajok, iszapi gyomtársulások, árokpartok jellemző növénye. Hengeres, 0,5 cm átmérőjű, kúszó gyöktörzséből fonalas gyökerek erednek. Szárai 10-30 cm magasak, pikkelylevelesek, piroslók, melyeknek csúcsán gyakran már februárban megjelennek a magánosan álló, élénksárga, 2-3 cm átmérőjű, illatos fészkes virágzatok. Termése bóbitás kaszat. A virágzást követően, rendszerint április elején kihajtó levelei 10-25 cm szélesek, szíves kerekdedek, enyhén karéjosak, széleik fogazottak. A levelek színe sötétzöld, fonákjuk szőröktől fehéren molyhos. Erezetük 7-11 ága a levél nyelébe tenyeresen fut össze.

Felhasznált részek, drogok:
a levél (Farfarae folium) és a virágzat (Farfarae flos), ritkábban a gyökér (Farfarae radix).

Főbb hatóanyagok:
a levélben és a virágzatban nyálkaanyagok.

Főbb hatások:
nyálkahártya-bevonó, ingerhatást távoltartó és hurutoldó.

Előfordulás növényértékelő monográfiában:
E-monográfia (levél -1990).

Ajánlott napi adag:
2-4 g, illetve azzal egyenértékű készítmény (pl. szirup).

Felhasználások:
hurutoldó és köhögéscsillapító teakeverékek, illetve szájüregi gyulladások kezelésére ajánlott öblögető keverékek alkotórészeként.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések:
pirrolizidin-alkaloid tartalma miatt a drogokból szeszes kivonat nem készíthető, önmagában vagy teakeverékek alkotórészeként 1-2 hétnél hosszabb ideig nem ajánlott a használata.

Megjegyzések:
leveleit egyes vidékeken töltöttkáposzta készítéshez is felhasználják, ami a májkárosító pirrolizidin alkaloidok miatt veszélyes lehet, különösen akkor, ha a levelekből nagyobb mennyiséget fogyasztanak el.

Forrás: Patikamagazin.hu