Pszichiáter

Kedves Hölgyem, uram, a következőkben szeretnék segítséget kérni: a menstruációs előtti kb. 1 héttel kezdődő tünetek nálam sajnos egyre súlyosabbak: depresszió, sírógörcsök, dührohamok a legapróbb dolgok miatt, öngyilkossági gondolatok, félelemérzet mindentől stb. Sajnos nem csak én, de a családom is egyre nehezebben viseli ezt az időszakot, én pedig hiába próbálok uralkodni magamon egyszerűen úgy érzem nem vagyok ura önmagamnak. A nőgyógyászom először a premens tablettát javasolta, ez nem használt, később felírt fogamzásgátló tablettát (amit egyébként nem szedek és nem is szeretnék) ez sem használt, de a májfunkciós értékeimet rontotta, ezért abbahagytam. Lehetséges, hogy valamilyen pszichiátriai probléma áll a dolog mögött? Megoldás lehet esetleg egy antidepresszáns, hangulatjavító gyógyszer szedése? Várom szíves visszajelzésüket, segítségüket mert nagyon el vagyok keseredve emiatt és mindig félelemmel várom a következő ciklust. Nagyon köszönöm előre is!

TISZTELT DOKTOR ÚR DOKTOR NŐ!! Érdeklődni szeretnék hogy a következő betegségeim vannak REUMA:IZÜLETI ELVÁLTOZÁS-SYNOVITIS ÉS TENOSYVITIS.EPICONDYLITIS MEDIALS PSYCHIÁTRIA:KÖZEPES DEPRESSZIÓS EPIZOD KARDIÓLOGIA:IDÜLT ISCHAEMIÁS SZIVBETEGSÉG,K.M.N-RÉGI SZIVIZOM ELHALÁS NEUROLOGIA:PARKINSON KOR Ezzekel a betegséggékkel el lehet-e inditani a leszázalékolást:: Válaszukat előre is köszönöm szépen

Tisztelt Hölgyem/Uram! 30 éves nő vagyok,és mostanában folyamatosan szorongok(aludni is nehezen tudok).2 hónapja rosszul lettem a buszon,ahonnan egyből le is szálltam(pánikroham lehetett-szédülés ,szapora szívverés-vashiányos vérszegény vagyok)És azóta folyamatosan ezeken rágódom,és figyelek minden rendülésemre.(eddig a légzésemre figyelve mindig megakadályoztam hogy olyan rosszul ,legyek megint).Tömegközlekedést ugyanúgy használom,tudatosan nem kerülöm.Édesapám betegsége,majd hirtelen halála (szívmegállás)nagyon megviselt(3 hónapja),új albérletbe költöztünk,elutasították a lakáshitelünket,gyes után visszamentem dolgozni.(és mindezt egy pár hónapon belül).Esténként citromfűt tablettát vagy teát iszok.De nappal sokszor nagyon rossz passzban vagyok.Sportolok,munka mellett iskolába is járok,és közben rettegek hogy ez már végig így lesz hogy mindig figyelnem kell magamra.Vagy egyáltalán a gyász feldolgozás ezen módja normális még?Szeretnék megint normális lenni!Nem tudom ezen tények függvényében kellene-e "külső" segítséget igénybe vennem?Vagy most még elég pár dolgot betartanom amivel átlendülhetek ezen a rossz időszakon?Válaszukat előre is köszönöm!

Üdvözlöm!Én 38éves nő vagyok,és ugy érzem problémám lehet az alkohollal.Tudni kell,hogy 14éve pszihiátriai kezelés alatt állok,soha nem volt gondom az alkohollal.Két honapja körül,majdnem minden nap iszok,kb:2-2fél üveg bort.Sajnos az ithoni körülményeim se tul jok,ápolom a beteg édesanyámat,aki már oxigénes tüdőbeteg.Ugy érzem igy probáltam kicsit könnyiteni a lelki fájdalmamon,hogy ne a szenvedést lássam,és hogy nekem is jobb hangulatom legyen néha.Kibirom 1-2napig is hogy nem iszok,de ha nagyon feszült a helyzet,sajnos akkor hozzányulok az italhoz.Az lenne a kérdésem,hogy alkolista vagyok már?Muszály eggyik naprol a másikra letennem az alkoholt?Fokozatosan is lelehet rakni? Üdvözlettel:Hajni

Tisztelt dr.13 éve szedek rexetint 20mg.regggel 1x.xanax sr 0.5mg.2x1.A gyógyszer mellet hangulat ingadozás ,idegesség,félelem pánikszerű rohamok alvás zavar jelentkezett.Most jelenleg 30 mg rexetint.reggel 1x,xanax 0.5mg 3x1,spitomon 10mg 2x1 és yarocent 15mg szedek este.Jobban vagyok de még reggelente gyomorideggel ébredek és izzadok éjszaka.Ez a gyógyszer kombináció nem okoz e szervi betegséget.Szoktak e írni két féle nyugtatót és antidepresszánst együtt .Vagy el kellenwe hagynom valamelyiket?.

Tisztelt Szakember! 34 éves lány vagyok.30,5 éve epilepsziás. 2,5 éve pszichiátriai beteg is.Jelenleg nem organikus pszichózis meg nem meghatározott személyiség van diagnosztizálva,de szeptemberig közepes depressziós epizód is volt. Utána szeptemberben mánia,hypománia gyanú vagy az voltam aztán csak sima egy nem meghatározott ismétőlődő affektív hangulatzavar és emellett vagy után majd dispória és hangulati életzavara.Eléggé ingadozó a hangulatom meg feszült,ideges,ingerlékeny vagy és néha okkal-ok nélkül megsértek vagy leszólok másokat. Orvosomat is.Néha szinte koncentrálni se tudok vagy csak nagyon rövid ideig. Semmit nem tudok tenni de van olyan napok amikor semmit se csinálnék illetve nehezen meg a felkelés is nehéz.Mennyiségileg. Ezektől nagyon szenvedek.Napközben is sokszor változik a hangulatom.Alvásom változó de csak mennyiségileg. Általában másnap alszok el van,hogy 2-kor de ekkor is mert a szüleimet zavarja a világítás. Többnyire 2-6 vagy 6,7 órát alszok ami után nem vagyok fáradt csak ha visszaalszok mert korán van. Ritkán alszok 7-8 órát vagyis 8-at nem.Papíron részleges betegségbelátás és terápiás adherencia szerepel. Pszichiátriai gyógyszerem Kventiax 25 mg 2x25 kellene szednem,de nem igazán szedem mert álmos,fáradt és rossz hangulatú leszek . Epilepsziára Rivotrilt amiből az orvosom plusz 1/2-1 tablettát írt ki,hogy szedjek napközben szükség esetén szorongásra de csak 1 órát hat (1/2). Rivotrilból 0,25-0-,05 mg szedek,Lamotrigin Orionból 100-0-150 mg Depakine Crono 3x300 mg. Lehet a gyógyszerektől vagyok ilyen állapotban vagy mitől? Mit csináljak,hogy jobban legyek? Orvoshoz nem akarok menni mert nem változtat a gyógyszeren csak csökkenti. Minimum 150 vagy 175 a maximum 300 környékén van de én a felírtat se bírom.Segítsen!

Tisztelt Szakember! 34 éves lány vagyok.30,5 éve epilepsziás. 2,5 éve pszichiátriai beteg is.Jelenleg nem organikus pszichózis meg nem meghatározott személyiség van diagnosztizálva,de szeptemberig közepes depressziós epizód is volt. Utána szeptemberben mánia,hypománia gyanú vagy az voltam aztán csak sima egy nem meghatározott ismétőlődő affektív hangulatzavar és emellett vagy után majd dispória és hangulati életzavara.Eléggé ingadozó a hangulatom meg feszült,ideges,ingerlékeny vagy és néha okkal-ok nélkül megsértek vagy leszólok másokat. Orvosomat is.Néha szinte koncentrálni se tudok vagy csak nagyon rövid ideig. Semmit nem tudok tenni de van olyan napok amikor semmit se csinálnék illetve nehezen meg a felkelés is nehéz.Mennyiségileg. Ezektől nagyon szenvedek.Napközben is sokszor változik a hangulatom.Alvásom változó de csak mennyiségileg. Általában másnap alszok el van,hogy 2-kor de ekkor is mert a szüleimet zavarja a világítás. Többnyire 2-6 vagy 6,7 órát alszok ami után nem vagyok fáradt csak ha visszaalszok mert korán van. Ritkán alszok 7-8 órát vagyis 8-at nem.Papíron részleges betegségbelátás és terápiás adherencia szerepel. Pszichiátriai gyógyszerem Kventiax 25 mg 2x25 kellene szednem,de nem igazán szedem mert álmos,fáradt és rossz hangulatú leszek . Epilepsziára Rivotrilt amiből az orvosom plusz 1/2-1 tablettát írt ki,hogy szedjek napközben szükség esetén szorongásra de csak 1 órát hat (1/2). Rivotrilból 0,25-0-,05 mg szedek,Lamotrigin Orionból 100-0-150 mg Depakine Crono 3x300 mg. Lehet a gyógyszerektől vagyok ilyen állapotban vagy mitől? Mit csináljak,hogy jobban legyek? Orvoshoz nem akarok menni mert nem változtat a gyógyszeren csak csökkenti. Minimum 150 vagy 175 a maximum 300 környékén van de én a felírtat se bírom.Segítsen!

Kb 1,5 éve kezdödött mikor is egy napon reggel 8 körül arra ébredtem h alig kapok levegöt és a pulzusom is volt vagy kb 130, akkor ki lett hivva a mentö és pánikrohamot állapitittak meg, az esett után antidepresszáns kellett szednem ami gyakorlatilag az 70%-ban csökkentette a tüneteket/rohamok számát. Ez általában mindentúl függetlenül, egy átbulizott éjszaka után vagy éppen egy nem kivánatos lelkizés után tört rám. A rohamok általában 10 perctöl 3 oráig tartanak, a roham esetben enyhe vagy erös hirtelen fejfájással, de mindenesetben hidegrázással, végtagjaim zsibbadásával, és egy nyugtalan érzéssel, pulzusszám emelkedéssel indul majd érzékelési zavarral és szédüléssel folytatodik. Az esetek többségében elalvás után jeletkezik, vagy esetben esténként még éber állapotban. A kérdésem az lenne, h ez ténylegesen Pánikbetegség/roham, vagy esetleg van e a TIA-hoz köze, ami a Stroke elöbetegsége.

Tisztelt Doktornő! 37 éves vagyok,pánikbetegségben szenvedek.Pszichiátriai kezelés alatt állok,2 hónapja.z első gyógyszeres terápiám sikertelen volt(Brintellix,Frontin).Jelenleg a második kúrát csinálom(Rexetin,Xanax).Voltak előzetes vizsgálataim(EKG,vérvétel,neurológia,tüdőszűrő),amik azt mutatták nincs semmi szervi betegségem.Folyamatos rosszulléteim vannak,amik egyre elviselhetetlenebbek.Már nem vagyok képes dolgozni,nem igazán hiszek semmiben,s senkinek.Tüneteim:vérnyomás ingadozás,fejfájás,szédülés,kellemetlen érzés a mellkasomban,mintha szívproblémám lenne,rosszul alszom,rémálmok gyötörnek,kórházba kerüléstől való félelem,halál gondolatok,s ettől való félelem. A kérdésem az lenne,hogy ez biztos hogy pánikbetegség? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: György

Tisztelt Doktor Nő/Úr! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy nagyon rosszul érzem magamat.Június 15.-én egy pszichiáter pánikbetegséget diagnosztizált nálam.Előtte volt 3 EKG vizsgálatom,2 vérkép vizsgálatom,cukormérésem,vese,máj vizsgálatom, ahol semmi rendellenesség nem mutatkozott.Minden vizsgálatom jó lett. A Doktornő felírt számomra gyógyszereket: Brintellix 10 :napi 1 ; Frontin 0,25 :naponta 3x 1,5 és xanaxot,ha rohamom van. Azt mondta a Doktornő hogy javulnom kéne,de ez nem nagyon történt meg.Éjszakai rosszulléteim vannak.Gerincből induló impulzus ami a kisagyamban nyilal ki.Mellkasi szúró érzés,kiérződő szívverés,fejfájás,szédülés.zsibbadás,oxigén hiány,rossz közérzet.Magamban keresem állandóan a betegségek jeleit.Délutánonként mikor lefekszem,általában mindig elkap ez a roham.Egész nap nem tudok csinálni semmit jóformán,mert attól félek rosszul leszek.Halálfélelmeim vannak,éjjelente rémálmok gyötörnek,amiktől alig tudok aludni. A doktornő szerint jobban kéne lennem,de ez nem így van.Mit tudok én még tenni?Olyan rossz ez a bizonytalanság!Kezdem teljesen elveszíteni önmagamat.Lassan elveszítek minden reményt.Kérem segítsen tanácsával,mit lehet még tenni,vagy mit javasol? Előre is köszönöm! Tisztelettel: Borza György

Tisztelt Doktornő/Úr! Szeretném a segítségét és véleményt kérni, mert nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet.Úgy érzem így nem alakulhat jó irányba a kapcsolatunk,ha nem beszél és nyílik meg felém a párom.Én pedig nem tudom így elfogadni a dolgokat,csak agyalok és beszélnék,de nem tudom merjem e. Nővérem szerint nem is kellene ilyen "apró" dolgokon agyalnom.Mégis piszkálja a fantáziámat,miért vannak furcsának tűnő dolgok.Hogyan, mivel tehetek én ezekért és kell e egyáltalán ,hogy tegyek?!Vagy hagyjam,hogy alakuljon szépen lassan minden?! Kezdem,akkor a legelején.Van egy párom,akivel már 8.hónapja vagyunk együtt.Nagyon megszerettem és komolyan tervezek is vele.Úgy érzem Ő is a legkomolyabban gondolja velem.Nagyon csendes,visszafogott,udvarias,figyelmes,kedves és odafigyelő,de ami számomra furcsa volt már kezdettől.Nem tudtam hányadán is állok vele,kicsit sem mutatta vagy mondta ki mit gondol kettőnkkel kapcsolatban.Talán azért,mert mindig a másik végletet vonzottam,a "rossz" fiúkat.A lerohanósokat,a vagányokat,nagyszájúakat.Nem tudtam az első randi után,(amit eddig mindig),hogy Ő hogyan gondolja tovább,a 8. randi után csókolt meg,fogta meg a kezem.Vagyis,amikor először jött hozzám,én kézen fogtam és vezettem.Célozgatás is kellett,hogy eljöjjön az a csók.Ahhoz is fél év kellett,hogy az édesapját elhozza húsvét alkalmával hozzánk.A szexnél bár nekem kell mindig kezdeményezni,bújni és simogatni,csókolgatni és "kézbe venni" a dolgokat,de figyel rám és ügyel arra,hogy én eljussak a csúcsra.Aztán és bárhogy próbálok segíteni,annak ellenére,hogy a férfiassága nem lankad,két alkalommal sikerült eljutnia a "célig". Azt mondja legtöbbször,hogy fáradt és nem baj,ha Ő nem megy el mindig.Ez engem persze bánt,mert nem értem az okát és szeretném,ha neki is jó lenne úgy is.Persze azt látom,hogy élvezi közben,de az is fontos lenne. Sok mindenről beszélgetünk,de kettőnkkel kapcsolatos dolgokról nem nyílik meg,nem beszél a terveiről velünk kapcsolatban.Azt nem hiszem,hogy nem lennének velem tervei.Azt érezteti velem,hogy mennyire fontos vagyok,ahogy magához húz,ölel,puszil és a közelemben van mindig,amikor csak lehet.Amit hiányolok és furcsállok,hogy nem szólít meg,nem becézget.(A lányomat,szüleimet sem,csak azt kérdezi,hogy a többiek.)Amíg ismerkedtünk,írásban volt,hogy becézve szólított,bár az is ritka volt.Bár,ha együtt vagyunk,annyira közel vagyunk egymáshoz,hogy talán nem is kell,hogy megszólítson.Talán ez is abból következik,hogy csendes,visszafogott,szerény,régi vágású srác.A volt kapcsolatairól keveset tudok,de úgy érzem nem lehetett sok,talán nincs sok tapasztalata sem.A szülei elváltak,amikor 20 éves volt,édesanyjával az édesapja miatt nem tartja a kapcsolatot,mert zűrös válás volt.Ennyit tudok,de nem merek többet kérdezni és lehet nem is kellene?!A bátyja meghalt 1,5 éve,azóta jár édesapja templomba,ahová vasárnaponként párom is elkíséri.Utána együtt mennek ki a temetőbe.Ez is utalhat erre a túlságosan nagy óvatosságra,lassúságra,hogy Ő ily módon elkezdte gyakorolni a vallását?? Ami még furcsaság számomra,de lehet ez csak kényelmesség a párom részéről,egy ideje csak Ő jön hozzánk.Van saját lakása,voltam is nála pár alkalommal,ott is aludtam,de már hónapok óta csak Ő jön.Felújítások voltak nála,ágyat akar cserélni,hogy kényelmes legyen kettőnknek,de ez az ágy dolog már hónapok óta tart.Autót vett,azt egy pár hónapra cserélte le,hogy összejöttünk,elkészült a konyha,a szoba,ami tervben volt,de ez az ágy...!Nem gondolnám,hogy pénz kérdés.Már céloztam is rá,ha meglesz az az ágy,akkor én is mehetek újra és csavaroghatunk ott,meg hasonlók.Édesanyám szerint ez így kényelmesebb neki.Nem kell készülnie (kaja,pakolás,takarítás,stb) és persze,akkor jön és megy,amikor akar.Amikor viszont ott voltam,vacsit rendelt,tusfürdőt vett nekem,kikészített töröközőt és ez nagyon kedves,figyelmes dolgok tőle.Kicsit rosszul eső dolog ez is,mégis miért nem akarja azt,hogy menjek,tényleg csak annyi lenne,ami.Vagy lehet egy harmadik a dologban. Kérem mondja el,mit gondol,mit szűr le ezekből a számomra furcsának tűnő dolgokból!?Van okom aggódni ezek miatt és az együttlét terén lévő "problémával" kapcsolatban??Várhatok még vajon másabb hozzáállást tőle vagy merjek beszélni,rákérdezni dolgokra??Vagy nincs értelme felkavarni és ezzel kalamajkát okozni?? Nagyon köszönöm előre is! Köszönettel és tisztelettel:Csillagocska

3-Hónapja nem tudok aludni csak hallgatókkal akkor is csak 2,3, órát este rám tör a szorongás 35 éves vagyok.lelki segély vonalak is megszüntek pszihiáter re pedig nem telik hogyan tudnánk egyedül kijônni ebbôl a szorongásos valamjbõl mert pontosan a nevét nem tudom ez mijen betegség!

Tisztelt Segítség Nyújtók! Nagy problémával küzdök, ugyanis kislányom, aki jelenleg Skóciában folytatja tanulmányait, felhívott és őszintén elmondta, hogy 2 éve bulimiában szenved és már nem bír egyedül megbirkózni a problémával. A családban sajnos szinte mindenki depresszióban szenved, örökletes betegség ezek szerint, de bulimiával még nem találkoztam. A kiváltó ok az Ő esetében, hogy a nagy, első szerelme elhagyta és nem tudja feldolgozni, azóta nincs is kapcsolata, holott 20 éves. Nem tudom, hogy a nagy távolság miatt, milyen tanácsokkal lássam el, hogyan tudom segíteni, találok-e olyan orvost, aki esetleg skypon látná el tanácsokkal, legalább heti 2-3 alkalommal. Ez ügyben várnám megtisztelő válaszukat, amit előre is nagyon köszönök!! Tisztelettel: Edit anyuka

Még júniusban írtam az Önök oldalára, egy pszichiáternek, kíváncsi lennék az Ő szakvéleményére is a fiam betegségével kapcsolatban. Választ még nem kapta eddig. Gondolom sok a dolguk. Lenne még egy kérdésem: Mivel a fiam állapota szinte változatlan, fél még dolgozni menni, nem tud összpontosítani hosszabb ideig nem igazán megy sehova, november közepéig kapja az aktív korúaknak járó jövedelempótló támogatást melynek összege 22800 Ft. Érdemes lenne-e megpróbálkozni beadni a leszázalékolási kérelmet az Ő esetében, viszont az új jogszabály szerint ha jól tudom az utolsó 5 évben kellett volna 1095 munkanappal rendelkeznie ami Neki nincs meg, volt munkanélkülin 2 alkalommal, és tavaly október óta/mióta beteg lett/ nem is tudott volna dolgozni. Mit javasol mit tegyünk? Előre is köszönöm megtisztelő válaszát, bocsánat amiért írtam:SELYMES

Tisztelt Doktornő/Úr! Szeretnék a segítségét és véleményt kérni, mert nem tudom, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. Komolyan mondom, kétségbeejtő és én azt gyanítom, valamiféle pszihiátriai baj állhat a probléma mögött. Ha egy picit hosszú leszek, bocsánatot kérek érte, de nem biztos, hogy rövidre sikerül fogni, mert azért ki kell valahogy rajzolnom a történetet. Hosszú évekkel ezelőtt megismertem egy embert, aki várttal ellentétben igaz barátom lett. Nem szexuális dologról van szó, ezt szeretném leszögezni. Harmonikus barátság működött köztünk toleranciával, türelemmel stb. Nagyon jó ember volt, nagyon szép szívvel és lélekkel, de pukkancs volt világéletében.Hát, ebből a pukkancsság az, ami a megmaradt! Az én esetemben a legelső találkozás volt kritikus, iszonyatos módon viselkedett, amiért később bocsánatot kért. A sors úgy hozta, hogy ezután is volt kapcsolat köztünk. Lassan megismertem és megszerettem. Megtanultam tisztelni, becsülni és bízni benne. Voltak esetek, amikor nem viselkedett szépen, de nem tudtam haragudni rá. Pl. költöztem és azt mondta nekem, hogy jön segíteni és magától mondta, nem kértem, de amikor rákerült a sor, akkor már lusta pasi volt, pedig nem trógerolnia kellett volna, mert arra ott voltak az emberek, akiknek ezért fizettem, és vasárnap költöztem, nem hétköznap. Ami már akkor is feltűnő volt, hogy a környezetemben mindenkivel összeveszett, legyen az felnőtt, gyerek, kamasz, szakmabeli, laikus, de saját tapasztalatomból kiindulva (elismeri, ha hibázik) én mindig a védelmembe vettem, de az összeveszésnek az lett a vége, hogy halálra sértődött, nem beszélt meg senkivel semmit, letiltotta az e-mailt, telefont, mindent, kibújt a személyes találkozás elől, de én nem vettem az intő jeleket, vak voltam rájuk. Na, most már én is erre sorsra jutottam, de nem tudom mit vétettem, mert tudomásom szerint semmit. 2010-ben beindított egy vállalkozást a főállása mellett, ami komoly vagyonosodást jelentett. Mint kiderült, a 2014-es nettó bevétel majdnem 21 millió Ft volt, a korábbi 170 eFt/hó nettó jövedelemehez képest és én a történtekre csak ezt a magyarázatot találtam, mert az indok az volt, "másképp élek és másképp gondolkozom", meg "elértem egy szintet", alátámasztva hazugságokkal, vádakkal, rágalmazással. Soha semmi probléma volt egészen a múlt évig, így ez az egész derült égből a villámcsapásként ért, bár a vállalkozás beindulásával kevesebb lett az ideje. Megértettem, nem háborogtam, bár féltettem, mert kezdetben heti 2 nap dolgozott pluszban kb. 5 órát és ebből ma már ott tartunk, hogy hétköznap 4 napot, plusz a szombatot befogta a maszek melóra a főállása mellett. Sokszor mondtam, hogy egyszer ráborulsz az asztalra, nem kellene ennyire hajtani 60 évesen, mert nem fogod magaddal vinni, de azt válaszolta, hogy "nem úgy van az" és "éhen hal" a család, bár a felesége nálam is jobban keresett. A mi baráti kapcsolatunkba belefért az őszinteség. A barátságunk tönkremenetele előtt kb. 10 nappal, egy betartatlan ígéret kapcsán jeleztem neki és akkor beszélt normális ember módjára velem utoljára. Azt mondta, hogy "elfelejtettem, de miért nem szóltál kutyafülű", de ezt megbeszéljük pár nap múlva. Nos, a megbeszélés úgy hangzott, hogy telefonon üvöltött velem, de alpári módon, olyan stílusban, hogy még a gyereke is rászólt, hogy apukája ne beszéljen így velem és hozzáteszem, hogy én erre nem adtam okot. Iszonyatos dolgokat vágott a fejemhez, olyan jelzőket használt, amiket rám húzni a legnagyobb rosszindulattal sem lehet és nem tudtam miért, és olyan hazugságokat állított, amiket alátámasztani semmivel nem tudott, ill. nekem esett, hogy én pszichiátriai esett vagyok és elment az eszem, becsavarodtam. Sírtam és nem értettem semmit, mert vétlen voltam, és én ezt az embert nem ismertem, ez nem az én barátom volt már. Az eset után kibékültünk, de soha nem kért bocsánatot a viselkedéséért, ill. ami új volt, hogy nem volt hajlandó beszélni velem, csak sms-ben és e-mailben, de nagyon sokszor félreértette a legegyszerűbb mondatokat, amiben a világon semmi nem volt és dührohamot kapott és rögtön előkerült a vegetatív szókincs, ill. olyan furcsa logikátlan dolgokat állított, hogy nem értettem, hogy az egyetemet végzett ember ezt hogyan mondhatja. Pl. a mi barátságunk nem barátság volt, hanem szánalom -nevetséges!-, nekem Ő nem ígért semmit, de amit megígért és nem tartott be, az nem hazugság, és mindent a világon ilyen "értelmesen" magyarázott meg, é olyan dolgokat állított, amik nem voltak igazak. Volt olyan, hogy ennek írásos bizonyítékát átküldtem neki... Olyan is volt, hogy 3 mondatos e-mailből 2 mondat hazugság volt. Olyan is volt, hogy a nyilvánvalóan félreértett dolog miatt kértem, hogy hívjon fel, de erre letiltott a telefonjáról és azt mondta, hogy zaklatom, bár ez is hazugság volt. Egy napon elkezdett szeretőzni. Jeleztem, hogy ezt felejtse el. Folytatta. Mondtam, hogy ne haragudj, de mást szeretek. Ez se volt elég. Úgy tudtam leállítani, hogy megmondtam, hogy nekem elveim vannak, én nem kezdeményezek, házinyúlra nem lövök, nős pasival nem kezdek, és akkor se kellenél, ha aranyból lenne, mert én máshoz tartozom. Nos, az úr, legalább 130 kilós dinó, széle-hossza egy -ami barátként nem számít, de ha rám feküdne kinyomná belőlem szuszt-, ősz hajú, 60 éves elmúlt, öregapámnak látszik. Én sokkal fiatalabb vagyok, mellé a génjeimnek köszönhetően egy tizessel még ennél is fiatalabbnak is látszom. Ezt átköltötte utána úgy, hogy én vagyok szerelmes bele, és Ő nem az apám, anyám, rokonom stb, ami megint teljesen értelmetlen és nevetséges az adott szituációban. Azt említettem már, hogy költöztem és úgy volt, hogy jön segíteni. Én egy 2,5 szobás, szolidan berendezett, de barátságos lakásban lakom, ami luxuskategóriástól nagyon messze áll, de tiszta, ápolt, rendezett (bár nekem nincs takarítónőm, mint nekik újabban) és minden adott ahhoz, hogy normálisan lehessen benne élni. Átküldtem a költözés utáni képeket, amit egyszáll magam bonyolítottam le. Azt mondta, hogy nagyon szép lett, mikor mehetünk látogatni? Én felkészültem egy 4 tagú család fogadására, ahol van 2 jóétvágyú kamaszfiú, ott volt a barát, aki pl. egyszer befutott és 3 literes jénaiban tálaltam neki a töltött karalábét, amiben volt vagy 15 gombóc és a végén már attól féltem, hogy kevés lesz neki, és ugye a felesége. Elfelejtette.. Utána megkaptam, hogy nem egy was is das a lakás, nem tehet ki annak, hogy felkészüljek a vendéglátásra ld. bevásárlás, takarítás, meg én én beteg vagyok, sápadt vagyok és Ő ennek nem teszi ki ennek a családját és ilyenekkel folytatva, mindig mást mondva..., mert hát ezek a dolgok nem voltak igazak. Bizony az én barátom, aki idegrohamot kapott kapott, amikor elromlott a nem tudom hány éves ócska mobilja, ma már ott tart, hogy a közel fél milliós Iphone szerény ajándék a 15 éves fiának..., bár szerintem a vállalkozás terhére vásárolta, mint mindent, amit csak lehet, az autókat is, mert ugye már abból se egy van, mint régen. Váljon egészségükre a gazdagság, de attól talán nem kellene kifordulnia önmagából... Lényeg az, hogy próbáltam megtudni mi a baj, próbáltam megbeszélni vele, emlékeztetni, mert nem értettem, ma sem értem velem mi lett a baja (arra gondolok, nem illek be a gazdag életébe), és számomra az jött le, hogy a személyiségváltozás, az indokolatlan dührohamok, az, hogy minden ártatlan szóban és megnyilvánulásban támadást sejt és kiforgatja, félreérti, és azonnal támad, és mindenki, aki szembekerül vele, az Őt zaklatja, torzlelkű, eltorzult személyiségű, köztük én is. Biztos, hogy nem normális dolog ez fajta és ilyen mértékű személyiségváltozás, de Ő ezt nem látja be. Sajnáltam, segíteni akartam és nagyon hiányzott/hiányzik nekem a barátom. A vádaskodásai miatt elmentem egy maszek psychiáterhez, aki megállapította, hogy mentális betegségem nincs, beszámítható vagyok, nincs az égadta világon semmi baj velem ebből a szempontból, amit amúgy is tudtam, de nem volt papírom róla. Elküldtem neki, akkor kicsit megcsendesedett velem szemben. Történt nemrégiben, hogy kórházba kerültem, de haza kellett jönnöm, nem maradhattam bent. Az ok keringési eredetű volt és nem én mondtam meg neki, hogy kórházba kerültem.. Az orvost letámadta. Először megrágalmazott engem, utána azzal jött, hogy orvos az én torz elmém szüleménye bár kommunikált vele(?), utána kioktatta, ostobának nevezte, megfenyegette, hogy megüti a bokáját, mert én nem vagyok beszámítható, mert nem nézetett meg pszichiáterrel és elengedett, és ez öngyilkosság volt, de neki semmi köze hozzám, és még utána is zaklatta, mert hívogatta telefonon, aztán meg közölte, hogy letiltotta a doktort, mert a doktor őt zaklatja! Döbbenet! Természetes, hogy megtudtam, hiszen az orvos teljesen kibukott a viselkedésétől. Én is! Én több mint egy éve le vagyok tiltva tiltva a telefonjáról, mert én is azok közé tartozom, akik nem bólogatnak a hülyeségre. Felhívtam a lakást és megkértem a feleségét, hogy mondja meg neki, hogy 5 percet kérek, hívjon föl. Ez volt a válasza e-mailben: "Háborogj azzal akivel akarsz ! A leveledet vissza fogom küldeni, mert mi dolgom lenne vele ? A betegséged mögé nem bújhatsz állandóan, senkit nem zsarolhatsz vele. Amit teszel, tettél a te döntésed volt, nem kell és nem is lehet másra tolni azt l A magas IQ-t sokkal inkább használhatnád hasznosan, mint ilyen gyerekes, átlátszó hülyeségekre, fenyegetőzésre, hiba keresésre, számonkérésre. Igen ! Sajnállak ! A sajnálatra méltó, vad, indulatos, kissé kórosan torzult személyiséged miatt – és akkor még nagyon finoman fogalmaztam ! Értsd már meg, ez a hajó elment ! Nem akarlak bántani ! De bármit is csinálsz, ez a hajó elment ! Vége ! Immáron sokadszor kérlek fejezd be a zaklatást !" Ez úgy ahogy van értelmetlen és nevetséges, hiszen Ő támadta le a doktort, fenyegette meg, Ő rágalmazott engem és így tovább! A rosszullétem keringési probléma okozta és nem öngyilkosság volt, nem én mondta meg neki, hogy kórházba kerültem és a saját felelősségemre jöttem el, miután jobban lettem! Nem is tudok beszélni vele, emellett intenzív osztályon observáltak. A z egyik közös ismerősnek meg azt írta -aki egyébként kardiológus főorvos és azt javasolta neki, hogy forduljon szakemberhez, azt válaszolta, hogy ez azért van, mert én rángatom Őt mint a rongyot és elege van a segítésből, mert elért már egy szintet. Én már 2,5 éve nem is láttam. 1,5 éve nem beszélt velem. Én kértem nem egyszer, hogy beszéljük már meg, mert két normális ember meg tudja beszélni a problémákat, az Ő ordibálása nélkül is, halkan és csendesen. Nem volt rá hajlandó, letiltotta a számomat. Mint mondtam, Ő mindent és mindenkit letilt, töröl, bejelent zaklatónak a fecebookon és így tovább, ha igazat mernek mondani, mert mindenki aljas, csak Ő nem, őt mindenki zaklatja és zsarolja, az a doktor is, akit letámadott, és Ő hívogatott. Effektív segítséget én soha nem kaptam tőle, mert mindig csak megígérte és kérés nélkül, de amikor helyt kellett volna állni, már lusta pasi volt stb.... Csendes ember vagyok, nagy gondolkodó. Soha nem kiabálok és nem veszítem el fejem..., akkor se ha bántanak, viszont az igazamért harcolok és azokért is, akik fontosak nekem. Én soha életemen nem zsaroltam és zaklattam senkit. Szervi betegségeim vannak, de soha nem takaróztam vele, én most dolgozom és nagyon sok embernek segítek. Vannak hibáim, de azok a dolgok, amiket Ő a fejemhez vágott, nem az én hibáimhoz tartoznak! Azt végképp nem értem, hogy egy olyan ember, aki sorozatosan dührohamot kap, őrjöng, elveszti az önkontrollját, hogy írhatja le a nyugodt, kiegyensúlyozott emberre a fentieket, ill. hogy mi jogosítja fel pszihiátriai diagnózisok felállítására, ha erre semmiféle képzettsége nincs. Én soha nem álltam pszihiátriai kezelés alatt, de Őt régen kezelték állítólag depresszió miatt, gyógyszert is szedett. A közös ismerőseink, akikkel ugyanazt csinálta mint most velem és az az orvos is, akivel most cirkuszolt, azt mondja, hogy bolond, ennek elment az esze. Eszembe sincs már rég visszaszállni a hajóra, mert ez az őrjöngő emberutánzat már nem az én barátom rég, csak igaz magyarázatot és bocsánatkérést várok, és ezt Ő is pontosan tudja, de azt nem, hogy érzem, hogy baj van vele és nagy. A józan eszem azt mondja, hogy egy ilyen vadbarmot ott kell hagyni, szenvedjen ahogy tanulta, forduljon fel a nevenapján, de a lelkem meg azt mondja, hogy ez egy jó ember volt, akit lehetett szeretni, tisztelni becsülni a hibái ellenére is, ez az ember a barátom volt, és talán lehetne valahogy segíteni. Bocsánat, mert hosszú voltam. de még így annyira sarkított a történet, hogy éppen csak visszaadja a helyzetet. Bizonyára megért engem és Ön nem tart elmebetegnek, mint az egykor volt barátom. Kérem, mondja el nekem a véleményét és segítsen a tanácsával. Előre is nagyon köszönöm!

Kedves Doktornő/Doktor Úr, 3 éves kisfiam furcsa viselkedésével kapcsolatban írok Önnek. Szülőként nehéz megállapítani, hogy mi tekinthető "normálisnak" és mi az ami esetleg figyelmeztet valamire, ezért írok Önnek. Kisfiam születése zavartalanul zajlott, 3 hónapos koráig akart csak szopni, de szépen fejlődött. 6 hónapos hókorától 1,5 éves koráig fejlesztő tornára vittem, mert az átlaghoz képest később kezdte el az alapvető mozgásokat és nagyon "laza" volt. Beszéde már 7 hónapos korától kezdett fejlődni, de mindig is lassú baba volt. Jelenleg is inkább szöszmötölni szeret, nem szereti az aktív igénybevételt. Társaságban inkább egyedül játszik. (kb. 2 éves korától jár bölcsödébe.) A társaival ellentétben sosem mesél semmit arról, hogy mi történt vele napközben. Az óvodában sem említi meg az itthoni eseményeket. Ha megkérjük, csak hallgat, holott sokat beszél átlagos dolgokról, pl. az állatok viselkedéséről. Nem tudjuk, hogy mi ennek az oka, hiszen sosem szidtuk le semmiért, ha esetleg valami rosszat csinált volna a bölcsödében. Ami még különös nála, hogy rendkívül féltékeny. 1 éves korában került hozzánk egy kutya, akit még most is bántalmaz (a társait sosem bántja). Határozottan kijelenti, hogy ő nem szeretne kistestvért, és figyeli, hogy nő-e a hasam. Teljesen kisajátít magának, még az apját is eltólja, nehogy hozzám érjen valaki más. Nagyon rossz alvó. A rengeteg ébrenlét miatt, már az altatásnál elalszom mellette egy matracon. Kb. 1,5 óra alatt alszik el. Többször felébred éjszaka, hogy ott vagyok-e még. Kérem, írja meg, hogy a fentiek normálisnak számítanak-e egy ennyi idős gyermeknél, és hogy miként tudnánk megoldani az alvási problémákat. Nagyon szépen köszönöm a válaszát! D. R.

Fiam tavaly szeptemberben volt a pszichiátrián/járóbeteg rendelésen/ a szakorvos írt fel számára Frontint, állapota nem javult. Második alkalommal Én is elkísértem, és beszéltem a szakorvossal: keveset alszik, költekezik, kapkod,teljesen más mint előtte volt. Az volt a válasza: Túlreagálom a dolgokat, így maradt a gyógyszere. Sajnos 2014. okt. 10-én a munkahelyén a csoportvezetője kiabált Vele és a többi dolgozóval is, maj hazaküldte, és felmondott Neki. Sajnos munkaszerződése nem volt, azon a héten kapta volna meg. Este ki kellett hozzá hívni az ügyeletes orvost, a konyhába csak úgy mindent ledobált a földre, majd a nappaliban is. A férjem és a másik fiam próbáltak beszélni Vele, de nem hallgatott rájuk. Az ügyeletes orvos adott Neki rivotril injekciót, attól higgadtabb lett el is aludt, közölte az ügyeletes orvos másnap mondta vigyük el ismét a pszichiáterhez, beszéljünk Vele. A férjem ment be a fiammal, vitte a papírt amit az ügyeletes orvos írt. Elolvasta, kérdezte a fiam, a férjemnek nem hitt utána a fiam összefüggéstelenül válaszolt, hallucinát, hangokat hallott, ekkor rendelte a mentőt, Én mentem Vele Szekszárdra a pszichiátriai osztályra, ott beszélgettek Vele az "A" részlegen volt 1 hete, tesztet kellett kitöltenie,gyógyszerekre beállították, majd 3 hete töltött a "B" részlegen. Nagyon rendes volt a kezelőorvosa, így 1 hónap után gyógyszerek felírása mellett, és mivel Én rokkant ellátást kapok és itthon vagyok hazaengedte a fiam. Havonta kellett mennünk ellenőrzésre. Januárba észrevettük visszahúzódóbb, zárkózottabb lett a fiunk. Kérdeztem mi a baj azt mondta öngyilkossági gondolatai vannak, mert akkor nyugodt lesz, nem kell dolgoznia. Felhívtam az orvosát, még aznap befektette a kórházba/január közepén történt ez/ 3 hétig feküdt benn a következő gyógyszereket írta fel melyeket a mai napig szedi, azt mondta jók Neki: Xanax SR 1mg reggel este 1-1 szem, Scippa 20 mg-os reggel 1 szem, parnassan 7,5mg-os reggel1 este 1 szem, és még frontint. Voltunk Ct-n nincs semmi elváltozás, utóljára jún 20-án voltunk a kezelőorvosánál/Szekszárdra hordjuk/ azt mondta javult sokat az állapota, lassan munka után is nézhet. Viszont Neki olyan emberekkel kellene dolgoznia akik pozitív hatással vannak rá. Sajnos már anyagilag mi is nehezen bírjuk, mivel vannak részletei amit a betegsége óta mi fizetünk. Sokkal másabb lett a fiunk, zárkózotabb, hallgatagabb, alig megy valahova, viszont az öccsével nagyon jól el van 2 barátja van akikhez elmegy, ők szokták elvinni pecázni, befelé. Diagnózisa:F3280 egyéb depressziós epizód, F5100 Nem organikus inszomnia, F4188 Egyéb meghatározott szorongási zavar, F2310 Akut polimorf pszichotikus zavar szkizofrénis tünettel . Azt mondta ennyire tudta felerősíteni a fiunkat, ezzel a betegséggel együtt kell élnie, nem iszik, de látni milyen lett nagyon rossz. Sajnos kevés a munkaviszonya a leszázalékoláshoz, de lehet nem is lenne jó neki most lesz 30 éves. Jelenleg a kormányhivataltól kapja november óta a jövedelempótló segélyt, mely 22800 Fr. Ön szerint mi lenne a legmegfelelőbb a fiunk számára. Mi mellette vagyunk segítünk amiben tudunk Neki. Szerintem nehezen tudatosulhat, hogy Ő már nem lesz olyan mint volt, talán azt hiszi az utcán Őt nézik, mondtuk Neki, nincs ráírva mi a baja. Mindenki beteg, sokan nem ismerik el. Talán ezért félhet elmenni dolgozni, itthon ha nem mondom nem igazán csinál semmit, tévézik vagy internetezik, ha szólok viszont segít. Mit javasol, mit tegyünk hogy jobb legyen Neki? Előre is köszönöm válaszát, bocsánat a hosszú írásért:SELYMES

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! 22 éves lány vagyok és fél éve szedek Zoloftot. Sajnos az egyetemi tanulmányaimba nagyon beleszólt a gyógyszer, teljesen letompított, ezért 2-3 hete elkezdtem szedni Nootropilt, a Zoloftot pedig most hagyom abba fokozatosan. Az elmúlt 1-2 hétben nagyon elkezdett hullani a hajam, ahogy végighúzom a kezemet rajta, a kezemben marad rengeteg haj. Okozhat a Zoloft (vagy esetleg a Nootropil) ilyen mértékű hajhullást? Félek, hogy kb 1-2 hét múlva már nem marad hajam.. Válaszukat előre is köszönöm! Tisztelettel: Kormi

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! 22 éves lány vagyok és fél éve szedek Zoloftot. Sajnos az egyetemi tanulmányaimba nagyon beleszólt a gyógyszer, teljesen letompított, ezért 2-3 hete elkezdtem szedni Nootropilt, a Zoloftot pedig most hagyom abba fokozatosan. Az elmúlt 1-2 hétben nagyon elkezdett hullani a hajam, ahogy végighúzom a kezemet rajta, a kezemben marad rengeteg haj. Okozhat a Zoloft (vagy esetleg a Nootropil) ilyen mértékű hajhullást? Félek, hogy kb 1-2 hét múlva már nem marad hajam.. Válaszukat előre is köszönöm! Tisztelettel: Kormi

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! 22 éves lány vagyok, 3 hónapja szedek Zoloftot kevert szorongásos-depressziós zavarra. Az utóbbi kb. 2 hónapban szinte minden éjszaka izzadok, reggel arra ébredek, hogy csuromvíz vagyok. Érdeklődni szeretnék, hogy ezt okozhatja-e az antidepresszáns? A mellékhatások között fokozott izzadást olvastam, de éjszakai izzadást nem találtam. Másik kérdésem, hogy mennyire rontja a memóriát ez a gyógyszer? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: Kormi