Pszichiáter

Tisztelt Doktor Nő/Úr! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy nagyon rosszul érzem magamat.Június 15.-én egy pszichiáter pánikbetegséget diagnosztizált nálam.Előtte volt 3 EKG vizsgálatom,2 vérkép vizsgálatom,cukormérésem,vese,máj vizsgálatom, ahol semmi rendellenesség nem mutatkozott.Minden vizsgálatom jó lett. A Doktornő felírt számomra gyógyszereket: Brintellix 10 :napi 1 ; Frontin 0,25 :naponta 3x 1,5 és xanaxot,ha rohamom van. Azt mondta a Doktornő hogy javulnom kéne,de ez nem nagyon történt meg.Éjszakai rosszulléteim vannak.Gerincből induló impulzus ami a kisagyamban nyilal ki.Mellkasi szúró érzés,kiérződő szívverés,fejfájás,szédülés.zsibbadás,oxigén hiány,rossz közérzet.Magamban keresem állandóan a betegségek jeleit.Délutánonként mikor lefekszem,általában mindig elkap ez a roham.Egész nap nem tudok csinálni semmit jóformán,mert attól félek rosszul leszek.Halálfélelmeim vannak,éjjelente rémálmok gyötörnek,amiktől alig tudok aludni. A doktornő szerint jobban kéne lennem,de ez nem így van.Mit tudok én még tenni?Olyan rossz ez a bizonytalanság!Kezdem teljesen elveszíteni önmagamat.Lassan elveszítek minden reményt.Kérem segítsen tanácsával,mit lehet még tenni,vagy mit javasol? Előre is köszönöm! Tisztelettel: ***

Tisztelt Segítség Nyújtók! Nagy problémával küzdök, ugyanis kislányom, aki jelenleg Skóciában folytatja tanulmányait, felhívott és őszintén elmondta, hogy 2 éve bulimiában szenved és már nem bír egyedül megbirkózni a problémával. A családban sajnos szinte mindenki depresszióban szenved, örökletes betegség ezek szerint, de bulimiával még nem találkoztam. A kiváltó ok az Ő esetében, hogy a nagy, első szerelme elhagyta és nem tudja feldolgozni, azóta nincs is kapcsolata, holott 20 éves. Nem tudom, hogy a nagy távolság miatt, milyen tanácsokkal lássam el, hogyan tudom segíteni, találok-e olyan orvost, aki esetleg skypon látná el tanácsokkal, legalább heti 2-3 alkalommal. Ez ügyben várnám megtisztelő válaszukat, amit előre is nagyon köszönök!! Tisztelettel: ***

Kedves Doktornő/Doktor Úr, 3 éves kisfiam furcsa viselkedésével kapcsolatban írok Önnek. Szülőként nehéz megállapítani, hogy mi tekinthető "normálisnak" és mi az ami esetleg figyelmeztet valamire, ezért írok Önnek. Kisfiam születése zavartalanul zajlott, 3 hónapos koráig akart csak szopni, de szépen fejlődött. 6 hónapos hókorától 1,5 éves koráig fejlesztő tornára vittem, mert az átlaghoz képest később kezdte el az alapvető mozgásokat és nagyon "laza" volt. Beszéde már 7 hónapos korától kezdett fejlődni, de mindig is lassú baba volt. Jelenleg is inkább szöszmötölni szeret, nem szereti az aktív igénybevételt. Társaságban inkább egyedül játszik. (kb. 2 éves korától jár bölcsödébe.) A társaival ellentétben sosem mesél semmit arról, hogy mi történt vele napközben. Az óvodában sem említi meg az itthoni eseményeket. Ha megkérjük, csak hallgat, holott sokat beszél átlagos dolgokról, pl. az állatok viselkedéséről. Nem tudjuk, hogy mi ennek az oka, hiszen sosem szidtuk le semmiért, ha esetleg valami rosszat csinált volna a bölcsödében. Ami még különös nála, hogy rendkívül féltékeny. 1 éves korában került hozzánk egy kutya, akit még most is bántalmaz (a társait sosem bántja). Határozottan kijelenti, hogy ő nem szeretne kistestvért, és figyeli, hogy nő-e a hasam. Teljesen kisajátít magának, még az apját is eltólja, nehogy hozzám érjen valaki más. Nagyon rossz alvó. A rengeteg ébrenlét miatt, már az altatásnál elalszom mellette egy matracon. Kb. 1,5 óra alatt alszik el. Többször felébred éjszaka, hogy ott vagyok-e még. Kérem, írja meg, hogy a fentiek normálisnak számítanak-e egy ennyi idős gyermeknél, és hogy miként tudnánk megoldani az alvási problémákat. Nagyon szépen köszönöm a válaszát! ***

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! 22 éves lány vagyok és fél éve szedek Zoloftot. Sajnos az egyetemi tanulmányaimba nagyon beleszólt a gyógyszer, teljesen letompított, ezért 2-3 hete elkezdtem szedni Nootropilt, a Zoloftot pedig most hagyom abba fokozatosan. Az elmúlt 1-2 hétben nagyon elkezdett hullani a hajam, ahogy végighúzom a kezemet rajta, a kezemben marad rengeteg haj. Okozhat a Zoloft (vagy esetleg a Nootropil) ilyen mértékű hajhullást? Félek, hogy kb 1-2 hét múlva már nem marad hajam.. Válaszukat előre is köszönöm! Tisztelettel: ***

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! 22 éves lány vagyok, 3 hónapja szedek Zoloftot kevert szorongásos-depressziós zavarra. Az utóbbi kb. 2 hónapban szinte minden éjszaka izzadok, reggel arra ébredek, hogy csuromvíz vagyok. Érdeklődni szeretnék, hogy ezt okozhatja-e az antidepresszáns? A mellékhatások között fokozott izzadást olvastam, de éjszakai izzadást nem találtam. Másik kérdésem, hogy mennyire rontja a memóriát ez a gyógyszer? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: ***

Tisztelt Doktor Nő/Úr! Sajnos elég hosszú a "bűnlajstromom", igyekszem a lehető legrövidebbre fogni. Az utóbbi egy évben elég sok problémám volt, rákfóbia, szorongás, pánikroham, és a családtagjaim is megjegyezték h furcsán kezdtem el viselkedni. Szerintük olyannak tűntem mintha elszálltam volna, fura , művi lett a nevetésem is. Epilepsziás vagyok, a neurológusom szerint mindig is furcsa voltam, így pszichiáterhez küldött. És itt kezdődött el a kálváriám. Úgy mentem el a doktorhoz , hogy velem nincs semmi baj, én tökéletes vagyok. Az életem tökéletes, mindenem megvan. Pszichológushoz küldött, akit szintén szerettem volna meggyőzni arról hogy minden rendben, ezt is gondoltam. Pár alkalom után úgy gondolta nincs szükségem pszichoterápiára. Majd egy hónappal később meg voltam győződve róla, hogy agydaganatom van, majd pedig h szívbeteg vagyok,rettegtem attól h beteg vagyok, hogy meg fogok halni és h orvosokhoz kell majd járkálnom, ez tette ki a mindennapjaimat, úgy éreztem segítségre van szükségem, és már kész diagnózissal mentem a pszichológushoz. Hipochondriás vagyok. Így elkezdtük a pszichoterápiát. Nem sokkal később a neten olvasgatva, rábukkantam a bipoláris zavarra, és bizony ismerősnek tűntek a tünetek , így a legközelebbi alkalomra egy új diagnózissal mentem. Elég hülyén hangzik de nagyon izgatott lettem, és mintha még örültem is volna ennek az egésznek, de azt hiszem sosem gondoltam komolyan hogy nekem tényleg bipoláris zavarom lenne, inkább csak örültem, hogy végre foglalkoznak velem és meghallgatnak ( ez otthon ugyanis nem történt meg) . Aztán elkezdtem produkálni a tüneteket, én úgy gondoltam h színészkedek ők nem így látták. Szerintük inkább disszimuláltam, Egy nap a pszichológushoz tartva furcsa érzésem támadt a hasamban, beindult a fantáziám és azt mondtam neki hogy egy féreg úszkál bennem amit ki kell vágni, ahogy egyre inkább kezdte komolyan venni én egyre inkább belemelegedtem a játékba. Elvitt orvoshoz , akkor megijedtem , hogy akkor tuti lebukom, nem így lett. Egy héten keresztül minden nap bejártam, arról próbáltak meggyőzni h nem vagyok jól és hogy be kellene feküdnöm. Még az egyik barátnőmet is behívták, akkor ért a hideg zuhany, szerinte is hangulatingadozásaim vannak. Kiröhögtem az orvosaimat, csúnyán beszéltem és meg voltam győződve róla hogy átvágnak. Úgy gondoltam szórakoznak velem, ha már én is ezt tettem velük a féreg kapcsán.. Bár esküszöm nem a rossz szándék vezérelt amikor ezt állítottam. Egy hét után állítólag jobban lettem. Majd nem sokkal később megszületett bennem az ötlet , hogy én képes vagyok elérni azt hogy kórházba dugjanak. Hát sikerült. Tudtam , kinél mikor és mit kell mondjak. Ismét jött a féreg sztori és megfejeltem még azzal is , hogy kést tettem bele a táskámba. Mindent előre elterveztem. Bent a kórházban egy darabig felhőtlenül boldog voltam, és büszke hogy én ezt is elértem, sikerült, bárkit bármikor tudok irányítani, bármire képes vagyok. De nem sokáig tartott az örömöm, amikor tudatosult hogy akkor most nekem tényleg bent kell maradnom. A zárójelentésemben bipoláris zavar és nem organikus eredetű pszichotikus zavar, betegségbelátás nincs és még hasonlóak. Olyan meggyőzőek voltak, hogy szinte el is hittem , amit mondtak. Eleinte.... Pár hónapig jártam még kezelésre, az igazságot természetesen titkolva. Későbbiek folyamán megint úrrá lett rajtam ez a be akarok menni a kórházba dolog, sikeresen el is értem, tudtam mit kell mondani a pszichiáternek, hogyan kell viselkedjem, hogyan játsszak a gesztusaimmal, mimikámmal. Nem tudom hogyan de tényleg sikerült elérnem amit akartam, azt gondolta amit akartam, hogy gondoljon. Pár órával később rájöttem hogy ez nagyon nem jó, újabb pszichiátriai konzílium , ahol igyekeztem "jóvá' tenni bűnömet és azt mondtam pánikrohamom volt. És mivel volt már, valamint elég sok könyvet beszereztem és rengeteget olvastam a pszichiátriai betegségekről, könnyen el tudtam hitetni. Rövid viszonylag nyugodt időszak következett, de folyamatosan szőttem a terveket, hogyan kerülhetnék ismét kapcsolatba az orvosokkal. Ez tette ki a napjaimat, míg nem egyszer csak, mert ugye semmi nem maradhat megtorlatlanul megbolondultak a számok, legalábbis a fejemben. Mintha a sok kitalált hülyeségem életre kelt volna. Ismét pszichiátriai kezelés, ugyan azzal a diagnózissal pszichotikus zavar. A későbbiek folyamán aztán változtattak a diagnózison, sosem volt pszichotikus zavarom , hanem hystériás vagyok. Így én a következő ötlettel álltam elő, mindent előre megtervezve , beraktam egy csomó gyógyszert a táskámba, gyufát és egy ruhadarabot, hogy ott a pszichológus előtt "kiborulok", az összes gyógyszer szét szórtam, majd pedig fel akartam gyújtani. Jelenleg sem teszi ki más a napjaimat minthogy mivel állhatnék újabban a pszichológus, az orvosok elé. Tudom súlyos dolog a hazugság, az átverés, nincs mentség arra amit tettem. De szenvedek, nem tudom hogyan űzzem ki ezeket a gondolatokat. Rettegek és szégyellem bevallani az igazat az orvosaimnak. És nem is értem, hogy lett az orvoskerülő , betegségektől való iszonyatos félelemben élő lányból egy beteges hazudozó, aki nem is vágyik másra minthogy orvosokhoz járjon....és különböző pszichiátriai betegségeket imitáljon. A mai civilizált ember pedig ugye nem csinál mást, mint az interneten diagnosztizálja magát, őrületbe kergetve ezzel az orvosokat. Végiggondolva a cselekedeteimet, motivációimat nem hagy nyugodni a gondolat , hogy esetleg münchausen szindrómám lenne. Kérdésem a következő lenne valóban "csak" hystéria vagy felmerül a másik eshetőség is? Mi történt/történik velem? Miért viselkedem így, hogy fajulhattak idáig a dolgok? Válaszukat, segítségüket előre is köszönöm.

em kaptam még mindig rendes választ milyen gonddal küzdök.Voltak hangulat változásaim, de nem gyakran, 16-18 évesen kezdtem magamon depresszió jeleit észrevenni, de szerencsére a zenélésben, rajzolásban, írásban örömet leltem. Rossz munkahelyek sorozata családi gondok, rossz párkapcsolatok, egyszer csak azt vettem észre, hogy egyik nap fent és tervezek másik nap a létezés is fájt és fulladásig sírtam. Voltam több pszichiáternél az első bipoláris zavarnak mondta, a második, hangulatingadozás súlyos szorongással és depresszív epizóddal. Lamolepet szedek reg-est egy fél. scippát reg 1 és nem rég rivotrilt 2mg-osat amitől max 2órát tudok aludni. Az első alkalommal abbahagytam a gyógyszereket és belecsúsztam az amfetaminba. Hamar kiderült kell a gyógyszer így újra kezdtem a terápiát. A furcsa, hogy az amfetamin hatására nyugodtan tudok aludni, szinte úgy hat mint a nyugtató.

Tisztelt Doktornő/Úr! Én egy elég összetett kérdéssel fordulnék Önökhöz. A problémám szeptemberben kezdődött, amikor az egyetem is.. Éjjelente felriadtam, hányingerem volt, rengeteget öklendeztem, vert a víz, stb. Beképzeltem, hogy agydaganatom van és addig nem is nyugodtam meg, amíg el nem mentünk neurológushoz, valamint csináltak koponya CT-t, aminek az eredménye negatív lett. Éjszakára bevettem néha egy fél 0,25-ös Xanaxot, majd a panaszaim mind megszűntek. A neurológus egyértelműen megállapította, hogy stressz, szorongás okozza a panaszaimat. Most kezdődik a második félév, és mit ad Isten, megint nyugtalanok az éjszakáim, hányingerre riadok, stb. Most azonban a jobb szememmel van gond, állandó szúró fájdalmat érzek, de mintha az hátulról/belülről sugározna. A fejem is fáj egész nap, a halántékom, ill. tarkó tájékán, valamint ha rázom a fejem, vagy buszon utazom, ami rázkódik, vagy csak szimplán sétálok, állandóan erős szúró fájdalmat érzek a fejemen belül is, olyan, mintha lenne ott valami. Szemészeten voltam, ahol idegentestet nem találtak, a szemnyomásom is normális, conjunctivitist, papillaris hypertrophiát írtak le és Tobradexet írtak fel. A szemem még mindig fáj, a fejemmel együtt, olyan érzésem van, mintha nehezen mozogna a jobb szemem, mintha be lenne dagadva.. Megint rámtört ez az agydaganat-rettegés.. Kérdésem az lenne, hogy a conjunctivitis okozhat-e ilyen tüneteket, vagy ez megint a stressznek tudható be? Létezik, hogy ennyire kihat még a szememre is a stressz? Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: 22 éves egyetemista lány

Üdvözlöm a következőben kérném tanácsát. Kényszeres negatív gondolataim, cselekedeteim vannak, mindig mindenről valami negatív dolog jut eszembe, ami szorongást kelt bennem, amit kényszeres cselekedetekkel próbálok enyhíteni. 25 éves férfi vagyok, ez 15 éves korom óta van, csak eddig nem mentem vele orvoshoz, szégyelltem, nem tudtam hogy ez betegség, titkoltam. 15 éves koromban az iskolában kiközösítettek, nemvolt egy barátom sem, beszélni sem beszéltem senkivel egész nap, a tanulás sem ment megbuktam, anyámmal sem volt jó a kapcsolatom, nem számíthattam senkire, akkor kezdődött. Próbálok ellenállni a kényszeres cselekedeteknek, amit megtudok állni, hogy nem csinálom, de a negatív gondolatokkal nem tudok mit kezdeni, azok mindig előjönnek, hiába próbálok pozitívan gondolkodni, mindig csak a negatív gondolatok jönnek. Pl bekapcsolom a számítógépet, erről az a gondolat jön hogy megfogok halni. Ezért kikapcsolom és újra bekapcsolom, mintha ezzel megakadályoznám hogy bekövetkezzen. Az is aggaszt, hogy állítólag az embernek amilyen gondolatai vannak, azokat vonzza be, akkor én csupa negatívumot vonzok be akaratomon kívül? :( Félek hogy ez az állandó negatív gondolkodás, szorongás, az egészségemre fog menni. Szinte minden nap fáj a fejem, az orvosok nem tudják mitől, már voltam több vizsgálaton is, koponya ctn, de nemtudták hogy mitől, ez okozhatja a fejfájásom? A kérdésem az lenne hogy hogyan tudnám ezeket a negatív gondolatokat megszüntetni? Gyógyszert nem szeretnék szedni, mert nem vagyok jól tőlük, már próbáltam, de miután kimegy a nyugtató vagy az antidepresszáns hatása, ugyanazok a gondolatok jönnek elő megint, a gyógyszer a gondolatok milyenségét nem tudja befolyásolni szerintem, csak ameddig hat addig nem gondolkodom, olyan vagyok mint egy zombi, ha lehet gyógyszer nélkül szeretném ezt megoldani, ha van rá egyáltalán megoldás ennyi év után, a kötelen vagy a golyón kívül, mert néha már azon is elgondolkodtam, főleg mióta minden napos fejfájásom van. Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt doktor, több mint egy éve sérvműtéten estem át, és a műtétet követően kb. 2-3 hét után előjött egy zsibbadáshoz hasonló érzés a lábaimban, és most egy hónapja már a kezeimben is jelentkezik néha. Az érzés eleinte csak bizonyos időközönként jelent meg, de most már minden reggel ébredés után pár perccel, majd napközben többször, és végül este elalvás előtt. Éjjel teljesen megszűnik, jól alszom. Az érzés olyan, mintha izgulnék valami miatt és reggelente hasmenéssel társul. Néha kis időre megszűnik, de izgatottság, stressz, félelem hatására előjön és erősödik. Sőt, ha pozitív értelemben lelkesedem valamiért, akkor is. Az utóbbi időben két alkalommal voltam depressziós is, ami kb. 2-3 napig tartott, és ez idő alatt egyeltalán nem fájt sem a lábam, sem a kezem, viszont megjelentek az öngyilkossági gondolatok. De a depresszió elmúlt, viszont félek, szorongok szinte mindentől, és ezek az érzések este jutnak el a tetőfokra, amikor azt gondolom, hogy meg fogok őrülni ettől az egésztől: a zsibbadástól, a félelmeimtől. Nem értem mi történik velem, szinte biztos vagyok abban, hogy a zsibbadás lelki eredetű. A munkahelyemet otthagytam, mert reméltem, hogy ha reggel nyugodtan ébredek, akkor idővel megszűnik a lábzsibbadás, de nem segített. Nem tudok ellazulni. Szorongok még akkor is, ha valakivel beszélnem kell telefonon. A műtét, habár egyszerű, kockázat mentes, rutin műtét volt, nagyon megviselt. Olyan mértékű stresszben voltam, hogy azt gondoltam, a műtét miatt érzett stresszbe fogok belehalni. De rendbe volt minden, túl vagyok rajta, nem gondolok rá rossz dologként. Lehet, hogy mégis az viselt meg annyira, hogy most már szinte semmit nem tudok érezni lábzsibbadás nélkül? Egyáltalán, mit tehetnék, hogy megszűnjön? Köszönöm a válaszát.

Üdvözlöm! A problémám 1 hónappal ezelőtt kezdődött, amikor egyik reggel keltem volna fel az ágyamból, de iszonyatos, forgó szédülést éreztem és képtelen voltam még felülni is.Teljesen pánikba estem, hiszen még a telefonomért sem tudtam elnyúlni mert az egész szoba forgott hatalmas sebességgel.Viszont semmi más tünetem nem volt.. Elsőként rögtön belső fül gyulladásra gondoltam, mivel a fejem balra húzott nagyon erőlteljesen. Azonban kb 25 perc után feltudtam állni és csökkent a szédülés.Arra is gondoltam még, hogy előtte 2 héttel kezdtem el újra edzeni és fehérje port szedtem, a gyorsabb eredmény elérésre érdekében, viszont a fehérje rám vízhajtó hatással volt és egy este alatt 7-8x is elkellett mennem pisilni.Aznap reggel ráadásul leizzadva ébredtem és esetleg kiszáradásra gondoltam még.A fehérjét azóta abba hagytam, kb 2 hétig még egyensúlyzavarom volt szinte folyamatosan.. Most azonban azt vettem észre, hogy csak akkor kezdek el szédülni, ha elmegyek valahova ahol sokan vannak, pl. étterembe, vagy csak beülni egy szórakozóhelyre.. Amint bemegyek és leülök rá 10 percre rámjön ez a szédülés.. nagyon könnyűnek érzem a fejem és ha fordítom nem érzem magam stabilan, olyan mintha az agyam nem lenne rögzítve a fejembe.. Érdekes és kellemetlen.. 4 éve volt hasonló ugyanígy mikor beültem egy zárt helyre csak akkor hirtelen jövő zuhanásérzés kapott el ami 3 másodpercig tartott. Hozzátenném, hogy 3 éve lett egy pánikbetegségem is ami másfél éve teljesen elmúlt, de most félek, hogy újra előjön.(Komoly szervi betegségre azért nem gondoltam mert nyáron voltam teljes kivizsgáláson, mivel egy koponya röngtenen félre diagnosztizáltak így elküldtek egy koponya MR-re is és teljes vérképre, plusz nyaki ultrahangra,fül-orr-gégészetre. mindennek az eredménye tökéletes lett)Egyébként eddig minden pszichés jellegű gond nálam kizárólag ősszel-télen jelentkezett, mint most is.Ön szerint pánikbetegséggel lehet összefüggésben?Előre is köszönöm!

Üdvözlöm! Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy mennyi idő alatt múlik el az indulatáttétel/szerelmi és egyéb érzések egy terapeuta iránt, aki kezelte az embert, ha a terápia során nem lettek ezen érzések kimondva, átbeszélve, feloldva, viszont lezárult már a kezelés. Mit lehet tenni ilyenkor, továbblépni, még ha nehéz is? Honnan lehet valaki biztos abban, hogy valóban csak indulatáttétel amit érez? Várom válaszát, köszönöm!

Tisztelt Doktor úr/Doktor nő! 22 éves egyetemista vagyok. Az iskola miatt sokat stresszelek, idegeskedek, emiatt gyakran migrénes fejfájás és lassan már állandó hátfájás gyötör. Ezek mellé társult, hogy bizonyos időközönként (azon a héten, mikor valamilyen számonkérés, vizsga várható) minden előzmény nélkül rosszul leszek. Ez általában szédülés, hányinger (öklendezés), fejfájás, remegés, szapora pulzus és hidegrázás szokott lenni. Ezek a tünetek korábban is jelentkeztek, de csak akkor, mikor tömegközlekedésen utaztam. Az utóbbi időben azonban az egyetemen jelentkezett, ugyanabban a gyakorlatos teremben, ahova már félek bemenni, mert tartok tőle, hogy megint elkap a rosszullét. Nem tudom, kihez fordulhatnék segítségért?A hátfájásra eddig egyedül a masszázs és a jóga volt megoldás, azonban ezeket anyagi okok miatt csak igen korlátozott mértékben engedhetem meg magamnak. Édesanyám és nagybátyám pánikbetegek. Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor Nő/Úr! 3. félévemet töltöm az egyetemen, és eléggé stresszes számomra. Az első félévben semmi gond nem volt. A második félévben kezdődött a stressz. Előtte nem is tudtam róla, hogy vannak ilyen gondjaim. A 2. és eddig a 3. félévben is folyamatosan gondjaim vannak a stresszel. Rendszeresen, mondhatni minden iskolanapon hányok, és végig hasmenésem van. És rendszeresen köhögök is, nem tudom, hogy ez minek tudható be... az idegnek, vagy egyéb gondnak, de az állandó köhögés is zavaró. Nyáron nem volt semmi gondom, ahogy nem is volt min stresszelnem. Voltam orvosnál, pszichiáternél, írtak fel nyugtatót, de csak alváshoz, de már azzal nincs gondom amúgy se. Pszichológusnál is voltam, de nem tetszett, ezért nem is mentem többször. Mit lehet tenni? Aggódnom kéne, hogy a tüdőmmel nagyobb gond van? Vagy betudható minden a stressznek? Mi lehet a megoldás? Előre is köszönöm a választ.

Tisztelt Doktor úr/nő! Elég sok cikk jelenik meg a mélyvénás trombózisról, és emiatt gondoltam megkérdezem egy nemrég megesett rosszullétemet. Ami miatt erre gondolok, az az, hogy már évek óta, mióta nebiletet szedek, eléggé alacsony a per értéke a vérnyomásomnak, és lehet ez miatt de elég lassú a keringésem, mindig lezsibbadnak végtagjaim ha picit is rosszul ülök, vagy épp alvásnál a kezeim. Továbbá hidegben is egyből lefagy, míg gyógyszer nélkül nincs ilyen. Tehát 1 hete hobbi szinten edzettem itthon, a gyakorlat után hallgattam a szokásos szívdobogásom, mert mindig hallom a fülemben elég hangosan, és egyszer csak behasított a fejem, és ezzel egy időben igen erős hányingerem lett, továbbá betompultam, szédültem, úgy éreztem, mintha az adrenalin menne fel, de közben egyre jobban ájulás közelébe kerülök.. Ömlött rólam a víz, és tényleg azt hittem ennyi volt. Tényleg azt hittem meghalok. A fej hasítása és a hányinger elmúlt olyan 15-20 mp után, de nagyon nem emlékszem pontosan meddig tartott, de a szapora pulzus, az ijedtség, és a remegés, az ájulás és az egyensúly gond/szédülés érzése megvolt még fél órán át, és utána is a szédülés, és a levert, betegséghez hasonló állapot még 4-5 napig fennállt. Az esetkor nem volt se féloldali bénulás, se arcizom bénulás, se beszédzavar, se gyengeség, bár napokig a legenyhébb hűvös levegőtől is remegni kezdtem, tényleg úgy éreztem magam mintha beteg lennék, de persze nem volt lázam. Továbbá olykor bedadogok, de lehet ez nem új, csak most figyeltem meg. Voltam orvosnál, aki azt mondta ne aggódjak, ha komoly baj lenne, akkor nem lennék jobban. Gondolom igaza van, de még mindig nem vagyok annyira jól, + arcomon, lapockámon zsibbadó-bizsergő érzés van, de ez szerintem a stressz, mert ilyen már volt máskor is. Komolyan aggódok magam miatt, főleg az origon megjelent trombózisos cikkek olvasása után, hiszen pl. a triglicerin szintem is 3-5 között, és ugye a végtagi zsibbadások. Érdekelne a véleménye, és szeretnék tanácsot kapni.

Üdvözlöm! Fiatal vagyok, de nagyon sokszor érzem úgy, hogy nincs értelme az életemnek, kilátástalannak tűnik minden egyes nap és ez a jövőben se lesz másképp. Nem látom értelmét reggelente felkelni, sokszor gondolok erre, hogy milyen egyszerű lenne kilépni egy autó elé. Nem találok semmi boldogságot az életemben. Évek óta dolgozom és mellette tanulok, se pénzem se időm nincs élvezni az életet, párom sincs, és nem hiszem, hogy ez változna mostanában. Soha nem leszek boldog és elégedett az életemmel. Mi lehet a gond velem? Mit tudok tenni, hogy megelőzzem a tragédiát? Már néztem öngyilkossági lehetőségeket, szóval már eléggé elhatalmasodott rajtam a depresszió. Úgy érzem, hogy senki nem ért meg, meg se hallgatnak, a munkahelyemen se beszél velem senki. Régen a társaság közepe voltam, most pedig nincs értelme az életemnek. Kérem segítsen!

Tisztelt Doktornő/Úr! A családom, és a barátaim már évek óta próbálják felhívni arra a figyelmem, hogy beképzelek magamnak dolgokat. Mostanra kezdem belátni, hogy igazuk van. Mindig vizsgálgatom magamat, hogy van-e rajtam valami elváltozás, a torkomat is mindig megnézem akkor is, ha nem fáj. Ha találok magamon bármit, addig kitartok a dolog mellett, amíg az orvos nem mond valamit, de előfordul, hogy ez után sem nyugszom meg. Mindig a legrosszabb dolgokra gondolok. Ha fáj a mellkasom, a torkom, stb, egyből arra gondolok biztos meg fogok halni, és teljesen kétségbeesek, szorongok. Néha annyira elhiszem, hogy óriási problémám van, hogy még a családomat, páromat is megijesztem, el tudom velük hitetni mekkora a baj. Sokat vagyok beteg, és mindig más bajom van. Ezektől a félelmektől valóban megbetegedhetek? Lehet, hogy emiatt van annyiszor bajom? Ha igen, akkor ezen hogyan tudnék javítani, mi lehet az oka az állandó félelmeimnek? Kisgyermekként sokat voltam beteg, kórházban is voltam, a szüleim nagyon féltettek, figyelniük kellett, hogy minden rendben van-e velem. Lehet, hogy emiatt vizsgálgatom én is magamat állandóan? Pszichológushoz kéne fordulnom? Haladásnak számít, hogy beismerem a problémám? Nagyon szeretném, ha megszabadulhatnék a betegségektől, és a haláltól való félelmeimtől.

Tisztelt doktor, Hétfőn váltottam gyógyszert, coaxilról álltam át a cipralexre(szorongásra és pánikra szedem). Hétfő óta úgy szedem, hogy csak felet, este, és xanaxból 0,25-öt reggel és délben, és este egy db 0,5-ös xanaxot a fél cipralexxel. A vérnyomásom egy kicsit emelkedettebb, (142/80; 150/90), meg a szemem alján mintha rángatózna/meg -meg mozdulna egy izom, fejfájás kicsit sűrűbb(főleg tarkónál-de ez lehet a vérnyomástól). Ezek lehetnek a cipralex mellékhatásai? A vérnyomásom a gyógyszer előtt azért rendben volt, de a pánikrohamaim miatt már volt egyszer-kétszer egy- egy vérnyomáskiugrás, de általában véve a normál tartományban van. Úgy emlékszem, nekem mintha a coaxil kezdetén is megemelte volna egy kicsit a vérnyomásom de lehet, hogy ez a kezdeti szorongás mellékhatás miatt emeli fel? Félek, mi lesz ha egy egész cipralexre váltok jövő héttől.A doktor véleményére vagyok kíváncsi. Köszönöm!

Üdvözlöm! Édesanyámnál tavaly júniusban diagnosztizálták a kórt. Eddig otthon volt a gyógyszereit úgy vitték neki. A betegségéről csak annyit tudunk amit az internet ír. Ő még ennyit sem. Csak azt tudja, hogy nem javul. Jelenleg kórházban van, mert hallucinációs tünetei vannak (szidják) és elkóborol, nem talál vissza. Amíg nem volt beteg mindent egyedül intézett és egyedül élt (több mint 40 évig) Ha kiengedik a kórházból mit tegyek ?

Tisztelt Doktor Nő/Úr! 26 éves nő vagyok, nyugodt, jól szocializált családi háttérrel, mindezek ellenére egy jó ideje szinte már folyamatosan szorongok, képtelen vagyok úrrá lenne magamon, sokszor éreztem már halálfélelmet, h bármelyik pillanatban szívinfarktust vagy agyvérzést kaphatok. Alvásproblémáim is vannak, hol felriadok, nem tudok visszaaludni, hol egyszerűen annyira zakatol az agyam, hogy képtelen vagyok elaludni.Volt hogy éjszakánként pókokat láttam a szobában,(semmi nem volt ott), sűrűn előfordult az is,hogy egyszer csak az éjszaka közepén kipattanok az ágyból és rohangálok a lakásban,rettenetesen dobog a szívem,és intenzív félelmet érzek,aztán visszafekszem és alszom tovább,de az egész olyan ködösnek tűnik, nem tudom befolyásolni. A menstruációm felborult, hol késik hol hamarabb megjön sokkal. Egy kissé hajlamos vagyok a hipochondriára is, rettegek a betegségektől,vannak időszakok amikor folyamatosan azt figyelem milyen a pulzusom, vagy egyéb más testi tünetem, a félelem pedig már teljesen hatalmába kerít. Sokszor vannak halállal kapcsolatos gondolataim,félek is tőle, és van, hogy szinte magam előtt látom, hogy a nevem ott virít a sírtáblán. Nagyon könnyen elsírom magam, életképtelennek , fáradtnak , gyengének érzem magam, semmihez sincs kedvem, csak egész nap a szobában lenni. Keseredettséget, van hogy bűntudatot érzek,sokszor nagyon szégyenlem az érzéseimet, viselkedésemet, nem szeretek panaszkodni. De mára már képtelen vagyok befolyásolni, úrrá lenni a hangulatingadozásaimon, félelmeimen, gondolataimon. Vannak olyan az időszakok is,amikor pedig pont az ellenkezőjét érzem, mintha bekattannék, vagy egy rakat energiaitalt ittam volna tele vagyok energiával, bármire képesnek érzem magam, igyekeztem mozgással levezetni, de nem volt elég. Egy ideig jó érzés, hogy így pörgök,de aztán már nagyon nem, és legszívesebben neki rohannék a falnak, addig és ahányszor míg el nem ájulok és nem érzem ezt a feszegető kibírhatatlan érzést.Családtagjaim szerint sokszor nehezen kezelhető, költekező,indulatos, és néha agresszív vagyok, aki átmegy a másikon. Sokszor vélek támadásnak bizonyos dolgokat, mondatokat, cselekedeteket, holott visszagondolva nem lenne indokolt. Emellett epilepsziás vagyok, de az gyógyszerekkel jó karbantartott, orvosom szerint neurológiai háttere nincs a fent említett tüneteknek. Kérdésem az lenne, hogy Ön szerint mitől lehetnek ezek a hangulatingadozásaim és egyéb érzéseim, félelmeim. Mit tehetnék ezek ellen? Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel : ***