Pszichiáter

Tisztelt Doktor Nő/Úr! 26 éves nő vagyok, nyugodt, jól szocializált családi háttérrel, mindezek ellenére egy jó ideje szinte már folyamatosan szorongok, képtelen vagyok úrrá lenne magamon, sokszor éreztem már halálfélelmet, h bármelyik pillanatban szívinfarktust vagy agyvérzést kaphatok. Alvásproblémáim is vannak, hol felriadok, nem tudok visszaaludni, hol egyszerűen annyira zakatol az agyam, hogy képtelen vagyok elaludni.Volt hogy éjszakánként pókokat láttam a szobában,(semmi nem volt ott), sűrűn előfordult az is,hogy egyszer csak az éjszaka közepén kipattanok az ágyból és rohangálok a lakásban,rettenetesen dobog a szívem,és intenzív félelmet érzek,aztán visszafekszem és alszom tovább,de az egész olyan ködösnek tűnik, nem tudom befolyásolni. A menstruációm felborult, hol késik hol hamarabb megjön sokkal. Egy kissé hajlamos vagyok a hipochondriára is, rettegek a betegségektől,vannak időszakok amikor folyamatosan azt figyelem milyen a pulzusom, vagy egyéb más testi tünetem, a félelem pedig már teljesen hatalmába kerít. Sokszor vannak halállal kapcsolatos gondolataim,félek is tőle, és van, hogy szinte magam előtt látom, hogy a nevem ott virít a sírtáblán. Nagyon könnyen elsírom magam, életképtelennek , fáradtnak , gyengének érzem magam, semmihez sincs kedvem, csak egész nap a szobában lenni. Keseredettséget, van hogy bűntudatot érzek,sokszor nagyon szégyenlem az érzéseimet, viselkedésemet, nem szeretek panaszkodni. De mára már képtelen vagyok befolyásolni, úrrá lenni a hangulatingadozásaimon, félelmeimen, gondolataimon. Vannak olyan az időszakok is,amikor pedig pont az ellenkezőjét érzem, mintha bekattannék, vagy egy rakat energiaitalt ittam volna tele vagyok energiával, bármire képesnek érzem magam, igyekeztem mozgással levezetni, de nem volt elég. Egy ideig jó érzés, hogy így pörgök,de aztán már nagyon nem, és legszívesebben neki rohannék a falnak, addig és ahányszor míg el nem ájulok és nem érzem ezt a feszegető kibírhatatlan érzést.Családtagjaim szerint sokszor nehezen kezelhető, költekező,indulatos, és néha agresszív vagyok, aki átmegy a másikon. Sokszor vélek támadásnak bizonyos dolgokat, mondatokat, cselekedeteket, holott visszagondolva nem lenne indokolt. Emellett epilepsziás vagyok, de az gyógyszerekkel jó karbantartott, orvosom szerint neurológiai háttere nincs a fent említett tüneteknek. Kérdésem az lenne, hogy Ön szerint mitől lehetnek ezek a hangulatingadozásaim és egyéb érzéseim, félelmeim. Mit tehetnék ezek ellen? Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel : Gigi

Tisztelt doktor, Érdeklődnék, hogy gyógyszerváltás előtt állok, a fél éve szedett coaxilról váltanék Cipralexre. Már 4-5 napja a coaxilból csak kettőt szedek, reggel és este, az eddigi napi 3 helyett, van-e szükség további csökkentésre, vagy mostmár át lehet állnom a cipralexre, és lehet -e úgy átállni rá, hogy eleinte (4-5 napig) csak felet veszek be a ciplralexből, hogy hozzászokjak? Xanaxból az eddigi 0,25-nél erősebbre lesz szükségem a cipralex mellett? És ha 0,25-ből kettőt veszek be, az egyenértékű lehet egy 0,5-ös xanaxxal? Válaszát, segítségét nagyon köszönöm!

Tisztelt doktor, 2013. decemberében a munkahelyemen rám törtek furcsa hirtelen fellépő félelmek, rosszullétek. Egyszer a szemem is "összement", akkor nagyon megijedtem, a pulzusom is felszaladt 154/100-ra, úgy éreztem elájulok. Akkor elkezdtem egy vizsgálatsorozatot, aminek keretében rengeteg vizsgálaton estem át. Volt koponya MRI, nyaki gerinc MRI vérvétel, mammográfia, gasztroenterológia,nyaki és pajzsmirigy ultrahang, mellkas rtg,has-kismedence ultrahang, fülészet,bőrgyógyászat, szemészet,kardiológia, belgyógyászat, EKG, szerencsére ezek mind negatívak. Ekkor gondoltam arra, hogy pszichés baj lehet, mert a hipochondriával meg egyébként már hosszú évek óta küzdök, mindig a legrosszabbra gondolok apró tünetekkor is. A párkapcsolatom nem a legjobb, és ezzel azóta is küzdök. Akkoriban(2011-2013) volt egy nagyon leterhelő, stresszes munkahelyem, ami azóta megszűnt, és lett egy újabb, ami azért kicsit nyugodtabb.A pszichiáter december közepén pánikbetegséget állapított meg, és elkezdtem szedni a coaxilt, meg xanaxból a leggyengébbet(0,25), napi 3x1. Kezdetben jobban lettem tőle, azonban egy ideje visszatértek a rohamok, talán még rosszabb. Villamoson is éreztem úgy hogy leszállok róla azonnal mert nem bírom. Közösségben is tört rám, szédültem, émelyegtem, úgy éreztem menten elájulok, ha nem jutok onnan ki. Egyszer meg egy szolárium előterében lettem rosszul nemrég annyira, hogy a pulzusom felment 160/100-ra, azonnal sürgősségi neurológiára mentem, ahol koponya CT volt, de semmit nem találtak, csak a magas vérnyomást, ami amúgy normál tartományban szokott lenni.Azóta az a nagyon megerőltető munkahelyem megszűnt, fél évig voltam munkanélküli, de most újra van egy hat órás munkám, de a párkapcsolatom nem stabilizálódott, sok dolgot mintha nem tudnék elfogadni benne, mégis menteni akarom. Kb. egy hónapja szédelgéseim vannak, ami megint nagyon megijeszt. Pár napja pedig annyira felerősödött, hogy úgy érzem, ha megyek, mintha a fejemet lefelé nyomnák, és olyan bizonytalan a járásom, mintha lebegne a tér,meg émelygés, izomgyengeség. Nagylabor volt megint egy hónapja, az jó.Mit tegyek? Gyógyszerváltás?A nem működő párkapcsolat feladása? Válaszát Köszönöm!

Jó napot kívánok ! Érdeklődni szeretnék hogy nekem egy sima orr vérzés miatt alakulhatott -e ki pánik betegségem . Még soha nem történt velem ilyen és akkor nagyon meg ijedtem halál félelmem is volt olyan rosszul lettem még ügyelet is kellett ennek 3 hónapja ès azóta is vissza- vissza térő tüneteim vannak. Válaszát előre is köszönöm szépen

Jó napot kívánok ! Érdeklődni szeretnék hogy nekem egy sima orr vérzés miatt alakulhatott -e ki pánik betegségem . Még soha nem történt velem ilyen és akkor nagyon meg ijedtem halál félelmem is volt olyan rosszul lettem még ügyelet is kellett ennek 3 hónapja ès azóta is vissza- vissza térő tüneteim vannak. Válaszát előre is köszönöm szépen

Jó napot kívánok ! Érdeklődni szeretnék hogy nekem egy sima orr vérzés miatt alakulhatott -e ki pánik betegségem . Még soha nem történt velem ilyen és akkor nagyon meg ijedtem halál félelmem is volt olyan rosszul lettem még ügyelet is kellett ennek 3 hónapja ès azóta is vissza- vissza térő tüneteim vannak. Válaszát előre is köszönöm szépen

Jó napot kívánok ! Érdeklődni szeretnék hogy nekem egy sima orr vérzés miatt alakulhatott -e ki pánik betegségem . Még soha nem történt velem ilyen és akkor nagyon meg ijedtem halál félelmem is volt olyan rosszul lettem még ügyelet is kellett ennek 3 hónapja ès azóta is vissza- vissza térő tüneteim vannak. Válaszát előre is köszönöm szépen

Üdvözlöm! Számomra fontos kérdéssel fordulok Önhöz! Mert iszonyat kellemetlen és nem tudom, hova forduljak. 2-3 hónapja érzem - reggel egy szédüléssel kezdődött, ami utána helyre állt - ami miatt szorongom azóta is, hogy időnként rám jön egy izgatottság érzés, kéz és láb izzadás, láb remegés, szapora pulzus, és sápadtság jellemez, mint arc, mint a számat, most a fejem is fájt szédültem.Aztán nagyon megijedem és fokozom a dolgokat, sajnos, próbálok úrrá lenni a dolgokon. Pulzusom miatt kaptam bisprololt 5 mg, de leviszi az amúgy se magas vérnyomásomat, ami gyakran 90/60 max. 115/70. Nem kávézom, nem dohányzom. Van egy pajzsmirigy gyulladásom a tsh értékem 3.3, az FT4 értékem 12.8, letroxot szedtem, de azt elvették, sok rosszullétet okozott! Mást kell majd szednem. Voltam teljeskörű kardiológiai vizsgálaton, ott mindent rendben találtak. Voltam cukorterhelésen ott az inzulinom 120 perc után magasabb volt, diétázzak (fehér dolgok elkerülése), amúgy se vagyok súlyos 57 kg 170 cm. Mi az, ami okozhatja, talán az alacsony vérnyomás, kimerültség? A cukromat egy ilyen után, ha megmérem max. 6-ot mutat egyszer volt 7. (este 9 óra körül). A véreredményem jó, van vasam és vérszegény sem vagyok, referencia tartományon belül vannak az értékeim. Mit javasol? Egy ilyen után sajnos egy ideig szorongom, ami annyira kellemetlen, mert nem tudom mitől van. Hova forduljak tovább?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Nagyjából 3 hónapja, minden ok és előzmény nélkül pánikszerű roham tört rám, mely az elkövetkezendő 1 hónapban napi rendszerességgel ismétlődött. Ideggyógyászatra küldtek, ahol Frontin(0,25mg, napi 3x1) nyugtatót írtak fel. Mivel nem segített, ezért szedésével 3 hét után fokozatosan leálltam és azóta sem szedem. A rohamok az első hónapot követően teljességgel megszűntek, viszont a szorongás azóta is jelen van, sokszor elviselhetetlenül. Tüneteim egy "roham" alkalmával: hirtelen magas vérnyomás érzet, tehetetlenség, forró lüktetés a felsőtestben, olykor szédülés, füldugulás, sötét gondolatok. Voltam laborvizsgálaton melynek eredménye negatív, ahogyan a pajzsmirigyem is rendben van, valamint a vérnyomásommal sincs gond. Voltam pszichológusnál, kineziológusnál, ill. több szakorvos véleményét is kikértem az ügyben, de áttörés nem született. Amit rólam tudni kell: 3 műszakban dolgozom egy gyárban, heti 5x legalább sportolok, drogot nem fogyasztok, alkoholt igen, dohányzom, néha kávézom is, végzettségem felsőfokú, családi állapotom egyedülálló, gyerekem nincs, trauma nem ért amit ne tudtam volna feldolgozni. Nem érzem magam pánikbetegnek, viszont így diagnosztizáltak. Kérem segítsen, mert az én és a körülöttem lévők tudása elfogyott. Milyen vizsgálatokat végeztessek el ill. Ön mire gondol mi lehet a baj velem? Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor Úr/Nő! A minap volt a forgalmi vizsgám, amikor az első parkolási feladatnál szorongó érzés jelentkezett nálam, majd a bal lábam erősen remegni kezdett, gyomorgörcsöm volt és leizzadtam, ezt követően nem tudtam koncentrálni és teljesen leblokkoltam. A vizsga elején semmi probléma nem merült fel. Korábban sem tapasztaltam ezt az érzést vezetés közben. Azt szeretném tudni, hogy mitől jelentkezhetett ez a helyzet és legközelebb hogyan tudnám leküzdeni? Előre is köszönöm a válaszát.

Jó napot! Fiatal lány vagyok. Lassan fél-éve, hogy önutálatot érzek, amit úgy elviseltem, nem gondoltam volna, hogy komolyabbra fordul. Kb. 3-4 hónapja vagdosom magam..olyan érzés, mintha valami rákényszerítene erre, és a legdurvább, hogy élvezem, ha bánthatom magam. Közel 2 éve, hogy alig vannak barátaim, illetve nem járok el itthonról, soha nem mozdulok ki. Talán ez az oka? Kezdek aggódni magam miatt, nem merem elmondani senkinek, mert félek, hogy mit szólnak. Kérem segítsen!

Üdvözlöm! A problémám a következő. 17 éves korom óta vagyok pánikbeteg, most 22 vagyok. Nem szedek rá gyógyszert, nem is szeretnék, inkább próbálom az ön nyugtatást alkalmazni.Viszont ma reggel, amint beértem a munkahelyemre hirtelen rám tört az erős hányinger, 2 percenként van székletem (nem híg), szédülök, forróság érzés erős izzadás gyötör, úgy érzem nem bírnak el a lábaim, erős szívdobogás, és rettegés fogott el. Ez az a szint amikor érdemes gyógyszerekért pszichiátriai rendeléshez fordulni? Vagy a meleg és a frontok miatt súlyosbodott esetleg? Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt Doktor Úr/Doktornő! Mint a címben is látható, kérdésem arra irányul, hogy vajon fel kellene-e keresnem egy gasztroenterológust, vagy pszichológiai eredetű problémáról lehet szó? 15 éves koromban szívritmuszavarral diagnosztizáltak, amelyet plombálással megszűntettek. Az utóbbi pár hónapban azonban extrasystoléim vannak, változó sűrűséggel, átlagosan fél óránként-óránként 1-2. Közben egyéb "tünetek" is jelentkeztek: állandó fáradtság, szédelgés (a vérnyomásom 100-115 között szokott lenni, pulzus 67-90 között), gyengeség, néha nehézlégzés. Kb. az említett időszak felétől egyre sűrűsödő éhségérzet, amit enyhe remegés, erősebb végtag gyengeség és általános rosszullét kísér, erős gyomormozgásokkal (inkább morgás), már 2 óránként éhes leszek. Közben egyre kevesebb ételt tudok megenni, mert étkezés közben/után nehézlégzés, fejzsibogás, izzadás, bélmozgások, és ezek miatt idegesség alakul ki. A fülem azóta állandóan zúg. Székletem állaga változó, de inkább puhább. Ha nagyon ég a gyomrom, akkor háztartási keksszel szoktam enyhíteni, az segít. Szinte állandóan innom kell. 1 hónapja pánikzavarral diagnosztizáltak, tömegközlekedéstől való félelemmel, de már régebb óta tudom, hogy fennáll, csak most mentem el vele orvoshoz. A rexetint most fogjuk cserélni, mert súlyosbította az állapotomat. A háziorvosom szerint a léírt panaszaimat a pánikbetegség okozza, de kicsit kételkedem, mert a felírt nyugtató eddig egyszer sem segített ezeken a rosszulléteken, illetve nem sikerült elég pontosan leírnom neki a tüneteket. Új munkahely miatt részt kellett vennem: kardiológiai kivizsgáláson, itt az orvos azt mondta, az extrasystolé nem veszélyes és nem igényel kezelést (ez igaz?), egyéb eltérést nem talált; vérvételen, székletvizsgálaton, vizeletvizsgálaton, tüdőszűrésen, minden leletem negatív lett. Gondolkozom, hogy érdemes-e elmennem gasztroenterológushoz, vagy tényleg tipikusan pszichés gondok állhatnak a háttérben? Előre is köszönöm a választ!

Üdvözlöm! Nagyon régóta néha éreztem,de mostanában majdnem egyfolytában érzem.Fekve még rosszabb.Olyan érzésem van,mintha valaki a szívemnél fogva lökdösne.Másik tünetem:Háziorvos szerint nincs olyan,hogy a szív begörcsöl,de én olyat érzek,vagy másként mondva mintha valaki a kezébe tartaná a szívemet és hirtelen erősen összenyomná.Zsibbad a bal kezem,érdekes,mert a hüvely és a kisujj a legjobban.Néha a bal lábam is.Néha a szívem környékén,lapocka környékén égető érzést érzek.Kérdtem időpontot kardiológushoz,de csak októberre kaptam időpontot.Háziorvos nem mond semmit sem.Mi lehet ez,mitől lehet és egyáltalán valami szív betegség ez?Válaszát nagyon szépen köszönöm!

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr! Olyan kérdéssel fordulnék önhöz hogy 2012 májusában Édesanyám halálát követően, Pánikbetegséget és Generalizált szorongást állapított meg a pszichiáter szakorvosom!Kezdetben Frontint és Rexetin 30mg Tablettát szedtem a frontint később elhagytam, tavaly decemberben a Rexetint magamtól letettem ,mert elhatároztam hogy meg akarok gyógyulni.Azonban 2013 decemberében elvesztettem a munkahelyemet egyéb okokból kifolyólag.Sajnos egyedül élek, mert a megmaradt családtagok édesapám és testvérem messze vannak tőlem,a nyári hónapok kezdetén elkezdtem ismét feszült lenni ,pánikolni ,szorongani sokszor.Napszámos munkákba jártam a hetekben,reggeltől estig.1-2 hete jöttek ki olyan tüneteim hogy sokszor zavart vagyok mintha memória zavarom lenne,vagy ilyesmi,figyelek a dolgokra beszédem rendben van,de közbe folyamatosan járnak a gondolataim össze vissza.Azonban észrevettem ha találok esetleg olyan dolgot ami"leköt" akkor ez a probléma nincs rajtam".Nehezen alszom el emiatt a zavartság miatt sokszor!Idegesen kelek ok nélkül.Kedvetlen vagyok ,sokszor semmi pozitívumom nincs,ha menni kell valahová egyből ideges leszek és rám jön a zavartság,amit nem tudok kontrollálni ,az utóbbi időbe sokat is fogytam!Azt szeretném megkérdezni hogy ezek a memória és gondolkodási zavarok a szorongásól vannak-e? Köszönöm a Segítséget

Üdvözlöm! Olvastam a fórum bejegyzést erről a témáról, de az ott leírtak nem segítettek. Ha csak képen, vagy videón egy pillanatra is látom csak a tűt, egyből a sírás fog el. Nem a fájdalommal kapcsolom össze a dolgot, azzal nincs bajom, kifejezetten a tű, ami zavar. Kis koromban nem volt semmi bajom vele, aztán egyszer 4-en kellett lefogjanak, hogy meg tudjanak szúrni, utolsó vérvételemet pedig egyszerűen végig bőgtem, mindegy mit csináltak. Mit tegyek ellene?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Két hónapja mell problémával orvoshoz mentem megállapították hogy ciszta van benne.Azóta elindultam egy olyan lejtőn amin még mindig nem tudok megállni.Azóta szomatizációs zavart állapítottak meg nálam mert elkezdett mindenem fájni és zsibbadni.Írtak ki nyugtatót de már az sem hat. Történt két vérvétel az eredményeim nem mutattak nagy eltéréseket.De még mindig ugyan olyan rosszul vagyok.Voltam már belgyógyásznál megnézte az eredményeim azt mondta hogy szerinte ez már pszichés. Most ott tartok hogy elmentem tüdőszűrőre mert elkezdtem nagyon köhögni fáj a hátam és nyomásra a mellkasom. 13 éve dohányzom sajnos.Most csökkentettem a cigi mennyiségen mert le szeretnék szokni.De mivel csak kedden lesz eredmény idegileg nem vagyok jól.Mivel ön erőből megállapítottam hogy van bennem egy nagy fokú hipochonderség még rosszabb a dolog. A környezetemet már az őrületbe kergetem a folyamatos vélt betegségeimmel,sokan már pszichiáter szakorvost ajánlottak.A mell probléma előtt nem voltam ilyen.Most fáj a torkom is és arra is valami halálos betegséget képzelek be.Nem tudom hogy lehetne ebből kimászni mert ez sem megoldás hogy orvostól orvosig járok mindenféle vizsgálatot elvégeznek kiírtak olyan gyógyszert amitől rosszabbul lettem sőt ki sem írhatta volna az orvos hormon vizsgálat nélkül. Közben van egy pár hónapos kisbabám és ha ő is köhög vagy épp kiütései vannak érte is elkezdek aggódni.Főleg azért mert a neten mindent össze olvasok és volt úgy hogy jelentkezett is a tünet amiről olvastam.Nem tudom Ön mit ajánlana? Várjam meg még a tüdőszűrő eredményt? mert ezzel is az a bajom hogy a szomatizációs zavarom is okozhatja a tüneteket kivéve a köhögést. Ezért ez a nagy bizonytalanság.Esetleg az eredmény után keressek fel egy pszichiátert? Ki lehet ebből mászni egyáltalán? Nagyon nyugtatókon sem szeretnék élni. Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt orvosok! Olyan problémával szeretnék Önökhöz fordulni tanácsért, amelyet tovább bonyolít annak bioetikai és vallási tartalma. Valószínűleg nincs ember a Földön, aki pontos választ tudna ezekre a kérdésekre adni, de pszichológiai vonatkozásában hátha tudnának segíteni. Előre is elnézést kérek, hogy más nevében írok, de az én életemre is erősen kihat a dolog, amit egyre nehezebben bírok lelkileg. A barátnőmről lenne szó, aki teljesen elvesztette önbecsülését és az életbe vetett hitét, egy 5 évvel ezelőtt történt esemény miatt. 25 éves, biológia bsc diplomás. A biológia elméleti részét szereti, a gyakorlati résszel viszont fenntartásai vannak. Kezdettől fogva úgy tekintett az élőállat kísérletekre, a génmanipulációra és akár a sejtszintű növényklónozásra is, hogy nagyobb bűn még az emberölésnél is. Nem vallásos, de ettől függetlenül bűnnek tartja, ha valaki klónozással - Istent játszva - élőlényt teremt. A tanulmányait ennek megfelelően alakítgatta, hogy elkerülje az ilyen gyakorlati foglalkozásokat. Sajnos rájött, hogy nem sikerült mindent kikerülni. Pár hete eszébe jutott, hogy az egyetemen, egy laboros foglalkozáson több alkalommal is, tudtán kívül növényklónozást hajtott végre. A foglalkozáson nem mondták el, hogy na emberek mi most növényt fogunk klónozni, csak kezébe adták a hormon kezelt táptalajt, és a pipettában előkészített dohánylevélből származó növényi szövetet, hogy ültesse be a talajba. Dobálóztak mindenféle szakkifejezésekkel, de a klónozás szó sehol sem szerepelt. A párom nemrég előkereste a jegyzeteit, és utánanézett a benne talált fogalmaknak. Az eredmény az lett, hogy bizony sejtszinten klónozott egy olyan fajta növényt, ami természetes úton soha nem klónozza magát. Ettől teljesen összezuhant, hónapok óta képtelen túllépni rajta. Az elmúlt években soha nem láttam sírni, de most szinte minden nap sírva fakad. Különösen akkor, ha a hosszútávú terveinken gondolkozik. Gyerekvállalás, kirándulások, stb., amiket együtt boldogan megfogunk élni. Azt mondja, hogy azért sírja el magát, mert ő elkövetett egy olyan bűnt, ami miatt halálunkat követően már nem lehetünk együtt. Nem vallásos, de meggyőződése, hogy a jóemberek halálukat követően is együtt maradnak, de ő már nem jó ember, ezért a pokolra fog jutni. Lényegében, katasztrofálisan csökkent az életminősége, mondhatnám úgy is, hogy teljesen életképtelenné vált. Próbáltam meggyőzni az ártatlanságáról azzal, hogy számos növényfajta önmagát klónozva szaporodik. Erre a válasza az volt, hogy de ez a növény pont nem klónozza magát. Próbáltam vallási oldalról megközelíteni, hogy ha Isten annyira ellenzi a klónozást, akkor miért ad lelket a klónnak? Miért büntetné Isten a még meg nem született lelket azzal, hogy egy klónként élje le az életét? Valamint beszéltem neki arról, hogy mennyország és pokol nem biztos hogy léteznek. Lehet, hogy halálunk után egyszerűen nem létezünk többé, vagy emlékeinktől teljesen megfosztva, valahol valamikor valamilyen életforma tagjaként újra megszületünk. Például, mostani életünkben sem tudunk visszaemlékezni az előző életünkre, már ha volt előző életünk. Erre a válasza: nem tudhatjuk hogyan működnek a dolgok. Próbáltam büntetőjogi oldalról is megközelíteni, mely szerint Ő nem tudhatta, hogy az ártatlannak tűnő, de a vizsgára bocsátás előfeltételét megteremtő cselekménnyel Ő klónozást hajt végre. Tehát, önhibáján kívül tette amit tett. Erre azt válaszolta, hogy a törvény lehet ezt mondja, de Isten lehet hogy nem. Saját kezemmel követtem el, és ha Isten létezik, akkor most benne vagyok nyakig. A dolgot tovább nehezítette az is, hogy a párom elment egy helyi pszichológushoz, aki elég elfogult volt. Közölte, hogy a klónozás szerinte is hatalmas és helyrehozhatatlan bűn, ő nem tud ezzel mit kezdeni, és szerinte más se tud. Tehát, lényegében csak olaj volt a tűzre. Nem az a baj, hogy a pszichológus is elítéli a klónozást, ítélje el nyugodtan, mert ebben egyet is értünk, hogy bűn klónozni. De hát, csak egy növényről volt szó, nem állatot klónozott és nem is embert, tehát nem egy lélekkel rendelkező, érzelmekre képes szabad akaratú élőlényt. A párom nem is akar részt venni a klónozásban, pont ezért fordult pszichológushoz, hogy segítsen neki ezt feldolgozni. Úgy gondolom, a szakembernek az a dolga, hogy megtanítsa az illetőt arra, hogy pozitívan lássa azt amit most negatívan lát, illetve ha ez nem sikerül, akkor megtanítsa együtt élni vele. Próbálkoztunk másik pszichológussal, valamint egy pszihiáterrel is, de ők is azt mondták, hogy nem tudnak mit kezdeni vele. Mit tanácsolnak, hogyan lehetne ezt a lányt racionálisan meggyőzni arról, hogy nem követett el halálos bűnt? Valami olyan tudományos válasz kellene, amiből egyértelműen az derül ki, hogy az általa végzett gyakorlaton nem hozott létre új élőlényt, vagy annak másolatát, vagy pedig a növény nem rendelkezik lélekkel. Az is megfelelne, ha valaki le tudná vezetni, hogy a természetben, emberi beavatkozás nélkül miként klónozódhat egy levéldarabkából a dohány, vagyis derüljön ki, hogy amit a párom csinált a gyakorlaton, azt a természet is megszokta csinálni. Hogyan lehetne elérni nála, hogy ne foglalkoztassa Őt ennyire a halál utáni létezés? Hogyan lehetne megszüntetni benne ezt az életszínvonal-romboló pszichés folyamatot? Én azonban a kényszergondolati betegségre gyanakszok, amelyben a beteg, vallási szentségtörés gondolata miatt napi 24 órában szorong. Kihez tudnánk fordulni ezzel a problémával? Lehet, hogy ez már pszichiátriai kezelést igényel? Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel, Ákos

Tisztelt Dr.úr/nő! Az lenne a kérdésem,hogy az antidepresszáns gyógyszerek helyett lehet-e szedni orbáncfű olajkapszulát+0:25 ös frontint,mivel a pcihiátrián felirt antidepressánsokat nem tudom szedni,mert rosszul vagyok tőlük.Vagy elég-csak frontint szedni,napi 3x1.Pánikrohamok kb.2-3 havonta törnek rám.Válaszát köszönöm.Tisztelettel:Kovács LIvia

Tisztelt doktornő/doktor úr! A barátom gyermekkorában sok stressznek volt kitéve,ettől elég kiszámíthatatlan lett. A szüleivel nagyon csúnyán beszél, folyton ordibál, ha valami nem tetszik neki. Már többször előfordult, hogy dührohamot kap és csapkod meg dobálózik. Szokott verekedni is, fenyegetőzni. Van olyan, hogy egy nagyobb dühroham után nagyon szégyenli magát, és nem érti miért csinálta, volt már, hogy sírva is fakadt. Szeretném megkérdezni, hogy ez lehet-e idegbetegség, esetleg skizofrénia vagy valami más? És hogyan lehetne ezt az állapotot kezelni? Válaszát előre is köszönöm!