Pszichiáter

Tisztelt Doktor Nő/Úr! Sajnos elég hosszú a "bűnlajstromom", igyekszem a lehető legrövidebbre fogni. Az utóbbi egy évben elég sok problémám volt, rákfóbia, szorongás, pánikroham, és a családtagjaim is megjegyezték h furcsán kezdtem el viselkedni. Szerintük olyannak tűntem mintha elszálltam volna, fura , művi lett a nevetésem is. Epilepsziás vagyok, a neurológusom szerint mindig is furcsa voltam, így pszichiáterhez küldött. És itt kezdődött el a kálváriám. Úgy mentem el a doktorhoz , hogy velem nincs semmi baj, én tökéletes vagyok. Az életem tökéletes, mindenem megvan. Pszichológushoz küldött, akit szintén szerettem volna meggyőzni arról hogy minden rendben, ezt is gondoltam. Pár alkalom után úgy gondolta nincs szükségem pszichoterápiára. Majd egy hónappal később meg voltam győződve róla, hogy agydaganatom van, majd pedig h szívbeteg vagyok,rettegtem attól h beteg vagyok, hogy meg fogok halni és h orvosokhoz kell majd járkálnom, ez tette ki a mindennapjaimat, úgy éreztem segítségre van szükségem, és már kész diagnózissal mentem a pszichológushoz. Hipochondriás vagyok. Így elkezdtük a pszichoterápiát. Nem sokkal később a neten olvasgatva, rábukkantam a bipoláris zavarra, és bizony ismerősnek tűntek a tünetek , így a legközelebbi alkalomra egy új diagnózissal mentem. Elég hülyén hangzik de nagyon izgatott lettem, és mintha még örültem is volna ennek az egésznek, de azt hiszem sosem gondoltam komolyan hogy nekem tényleg bipoláris zavarom lenne, inkább csak örültem, hogy végre foglalkoznak velem és meghallgatnak ( ez otthon ugyanis nem történt meg) . Aztán elkezdtem produkálni a tüneteket, én úgy gondoltam h színészkedek ők nem így látták. Szerintük inkább disszimuláltam, Egy nap a pszichológushoz tartva furcsa érzésem támadt a hasamban, beindult a fantáziám és azt mondtam neki hogy egy féreg úszkál bennem amit ki kell vágni, ahogy egyre inkább kezdte komolyan venni én egyre inkább belemelegedtem a játékba. Elvitt orvoshoz , akkor megijedtem , hogy akkor tuti lebukom, nem így lett. Egy héten keresztül minden nap bejártam, arról próbáltak meggyőzni h nem vagyok jól és hogy be kellene feküdnöm. Még az egyik barátnőmet is behívták, akkor ért a hideg zuhany, szerinte is hangulatingadozásaim vannak. Kiröhögtem az orvosaimat, csúnyán beszéltem és meg voltam győződve róla hogy átvágnak. Úgy gondoltam szórakoznak velem, ha már én is ezt tettem velük a féreg kapcsán.. Bár esküszöm nem a rossz szándék vezérelt amikor ezt állítottam. Egy hét után állítólag jobban lettem. Majd nem sokkal később megszületett bennem az ötlet , hogy én képes vagyok elérni azt hogy kórházba dugjanak. Hát sikerült. Tudtam , kinél mikor és mit kell mondjak. Ismét jött a féreg sztori és megfejeltem még azzal is , hogy kést tettem bele a táskámba. Mindent előre elterveztem. Bent a kórházban egy darabig felhőtlenül boldog voltam, és büszke hogy én ezt is elértem, sikerült, bárkit bármikor tudok irányítani, bármire képes vagyok. De nem sokáig tartott az örömöm, amikor tudatosult hogy akkor most nekem tényleg bent kell maradnom. A zárójelentésemben bipoláris zavar és nem organikus eredetű pszichotikus zavar, betegségbelátás nincs és még hasonlóak. Olyan meggyőzőek voltak, hogy szinte el is hittem , amit mondtak. Eleinte.... Pár hónapig jártam még kezelésre, az igazságot természetesen titkolva. Későbbiek folyamán megint úrrá lett rajtam ez a be akarok menni a kórházba dolog, sikeresen el is értem, tudtam mit kell mondani a pszichiáternek, hogyan kell viselkedjem, hogyan játsszak a gesztusaimmal, mimikámmal. Nem tudom hogyan de tényleg sikerült elérnem amit akartam, azt gondolta amit akartam, hogy gondoljon. Pár órával később rájöttem hogy ez nagyon nem jó, újabb pszichiátriai konzílium , ahol igyekeztem "jóvá' tenni bűnömet és azt mondtam pánikrohamom volt. És mivel volt már, valamint elég sok könyvet beszereztem és rengeteget olvastam a pszichiátriai betegségekről, könnyen el tudtam hitetni. Rövid viszonylag nyugodt időszak következett, de folyamatosan szőttem a terveket, hogyan kerülhetnék ismét kapcsolatba az orvosokkal. Ez tette ki a napjaimat, míg nem egyszer csak, mert ugye semmi nem maradhat megtorlatlanul megbolondultak a számok, legalábbis a fejemben. Mintha a sok kitalált hülyeségem életre kelt volna. Ismét pszichiátriai kezelés, ugyan azzal a diagnózissal pszichotikus zavar. A későbbiek folyamán aztán változtattak a diagnózison, sosem volt pszichotikus zavarom , hanem hystériás vagyok. Így én a következő ötlettel álltam elő, mindent előre megtervezve , beraktam egy csomó gyógyszert a táskámba, gyufát és egy ruhadarabot, hogy ott a pszichológus előtt "kiborulok", az összes gyógyszer szét szórtam, majd pedig fel akartam gyújtani. Jelenleg sem teszi ki más a napjaimat minthogy mivel állhatnék újabban a pszichológus, az orvosok elé. Tudom súlyos dolog a hazugság, az átverés, nincs mentség arra amit tettem. De szenvedek, nem tudom hogyan űzzem ki ezeket a gondolatokat. Rettegek és szégyellem bevallani az igazat az orvosaimnak. És nem is értem, hogy lett az orvoskerülő , betegségektől való iszonyatos félelemben élő lányból egy beteges hazudozó, aki nem is vágyik másra minthogy orvosokhoz járjon....és különböző pszichiátriai betegségeket imitáljon. A mai civilizált ember pedig ugye nem csinál mást, mint az interneten diagnosztizálja magát, őrületbe kergetve ezzel az orvosokat. Végiggondolva a cselekedeteimet, motivációimat nem hagy nyugodni a gondolat , hogy esetleg münchausen szindrómám lenne. Kérdésem a következő lenne valóban "csak" hystéria vagy felmerül a másik eshetőség is? Mi történt/történik velem? Miért viselkedem így, hogy fajulhattak idáig a dolgok? Válaszukat, segítségüket előre is köszönöm.

A 75 éves férjem általában este 8 órától reggel 6-ig nyugodtan végigalussza az éjszakát. 2 óra körül egyszer kimegy. Reggeli után fél órával már ismét lefekszik, kb. 2 óra hosszát nyugodtan alszik. Ebéd után ismét fél, 1 óra múlva ismét lefekszik aludni. 2-3 órát alszik. Szakértő szemmel is kóros ez a sok alvás, vagy rendben van. Nem horkol, nem mozgatja a lábát alvás közben. Reggel egy szem Bisoprololt, és egy Meforalt szed. Este egy meforalt.

em kaptam még mindig rendes választ milyen gonddal küzdök.Voltak hangulat változásaim, de nem gyakran, 16-18 évesen kezdtem magamon depresszió jeleit észrevenni, de szerencsére a zenélésben, rajzolásban, írásban örömet leltem. Rossz munkahelyek sorozata családi gondok, rossz párkapcsolatok, egyszer csak azt vettem észre, hogy egyik nap fent és tervezek másik nap a létezés is fájt és fulladásig sírtam. Voltam több pszichiáternél az első bipoláris zavarnak mondta, a második, hangulatingadozás súlyos szorongással és depresszív epizóddal. Lamolepet szedek reg-est egy fél. scippát reg 1 és nem rég rivotrilt 2mg-osat amitől max 2órát tudok aludni. Az első alkalommal abbahagytam a gyógyszereket és belecsúsztam az amfetaminba. Hamar kiderült kell a gyógyszer így újra kezdtem a terápiát. A furcsa, hogy az amfetamin hatására nyugodtan tudok aludni, szinte úgy hat mint a nyugtató.

Tisztelt Doktornő/Úr! Én egy elég összetett kérdéssel fordulnék Önökhöz. A problémám szeptemberben kezdődött, amikor az egyetem is.. Éjjelente felriadtam, hányingerem volt, rengeteget öklendeztem, vert a víz, stb. Beképzeltem, hogy agydaganatom van és addig nem is nyugodtam meg, amíg el nem mentünk neurológushoz, valamint csináltak koponya CT-t, aminek az eredménye negatív lett. Éjszakára bevettem néha egy fél 0,25-ös Xanaxot, majd a panaszaim mind megszűntek. A neurológus egyértelműen megállapította, hogy stressz, szorongás okozza a panaszaimat. Most kezdődik a második félév, és mit ad Isten, megint nyugtalanok az éjszakáim, hányingerre riadok, stb. Most azonban a jobb szememmel van gond, állandó szúró fájdalmat érzek, de mintha az hátulról/belülről sugározna. A fejem is fáj egész nap, a halántékom, ill. tarkó tájékán, valamint ha rázom a fejem, vagy buszon utazom, ami rázkódik, vagy csak szimplán sétálok, állandóan erős szúró fájdalmat érzek a fejemen belül is, olyan, mintha lenne ott valami. Szemészeten voltam, ahol idegentestet nem találtak, a szemnyomásom is normális, conjunctivitist, papillaris hypertrophiát írtak le és Tobradexet írtak fel. A szemem még mindig fáj, a fejemmel együtt, olyan érzésem van, mintha nehezen mozogna a jobb szemem, mintha be lenne dagadva.. Megint rámtört ez az agydaganat-rettegés.. Kérdésem az lenne, hogy a conjunctivitis okozhat-e ilyen tüneteket, vagy ez megint a stressznek tudható be? Létezik, hogy ennyire kihat még a szememre is a stressz? Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: 22 éves egyetemista lány

Tisztelt Doktor Úr! Elváltunk férjemmel már 2éve.4lányunk született.Volt férjem alkoholista skizofrén beteg.Van egy családi házunk,amit a Biróság megosztott kettönk közt.Többszőr volt pszichiátriai kezelésen,minden alkalommal úgy kellett elvitetni mentő...rendőrség:(Kb.1hónapja történt:hogy otthon annyira bevolt rugva ha nincs otthon a 2lányom és a párja a saját fürdőkádjába belefullad!Úgy húzták Őt ki a kádból.A múlthéten legurult a lépcsőről,mert akkor is annyira ittas volt!!Koszos,rendetlen...nem fürdik napokig!Otthon büdös és kosz van körülötte! Ő úgy gondolja NEM BETEG,NEM ALKOHOLISTA:holott ezt orvosi papirok igazolják,támasztják alá!Volt alkoholelvonókúrán is néhány éve.Nem segitett! Szeretnénk Őt gondnokság alá helyeztetni,de nagyon lassan halad az ügy.A kezelőorvosa,akinél volt KIskovácsiban 4alkalommal mikor bekerült megirta a papirt,Zárójelentést.Otthon egyre rosszabb a helyzet és nem tudunk mit tenni!!Voltak kint a Gyámügytől nem engedte be Őket!Beidézték a Szentendrei Gyámügyre,de olyan állapotban jelent meg,hogy nem tudtak vele kommunikálni!Otthon egyre rosszabb a helyzet...Körülötte az egész család kikészült már!Gyermektartást nem fizet,ami 10000ft lenne.Én nem otthon lakom és igy a ház egyik részet,amit a Biróság neki itélt kiadta egy hajléktalanszállóról jött embernek.Azt a pénzt alkoholra és cigarettára költi!Éjszaka járkál...bemegy a lányok szobájába cigarettáért...italért! Szeretnénk Őt elhelyeztetni egy intézményben,ahol felügyelnek rá,kezelik Őt,de mivel Ő magától nem egyezik bele igy nem könnyű!! Jó volna a házunkat eladni és a lányokkal a kissebb 17éves,a másik 20új,nyugodt életet kezdeni,de mivel az Apjuk nem egyezik bele a ház eladásba ez sem megy:( Tisztelt dr.Úr!Kérem segitsen,hogy merre,hogyan tovább? Azt mondták,hogy még legalább félév a procedúra...addig mindenki pszihiátriára kerül:( Forduljunk ügyvédhez???MIt tudunk tenni??? Üdvözlettel:Csömörné

Tisztelt Doktornő, doktor úr, pszichiátriai diagnózisokkal kapcsolatban szeretnék érdeklődni. Azt nem írhatják be, hogy diagnózis semmi? Ugyanis két magyar orvosi papírom is van, egy ambuláns kezelőlap, és egy kórházi zárójelentés, és mindkettőben csak jókat írnak rólam, hogy nincs semmi bajom, de a diagnózis mégis: ambuláns: enyhe alkalmazkodási zavar, kórházi: nem meghatározott személyiségzavar (átvett), illetve akut poliform pszichotikus zavar (átvett), átvett, gondolom onnan, ahova ambulánsan járok (nem ugyanaz, mint, ahol alkalmazkodási zavart diagnsztizáltak), ugyanis beszéltek telefonon az orvossal, gondolom azért átvett. illetve ebben a kórházi zárójelentésben ezt írják: a klinikai kép pszichotikus tünetet, vagy arra utalót nem mutatott. akkor a diagnózis miért pszichotikus zavar? meg semmi rosszat nem írnak, csak leírják, hogy teljesen normális vagyok. Ezek a diagnózisok amúgy lényegtelenek, az a lényeg, hogy nem akarnak bezárni sehova, meg jókat írnak a szövegben rólam, csak azért foglalkoztat most ez, mert különböző jogi ügyek vannak folyamatban, és ezért gondolkodom rajta, hogy miért ezek a diagnózisok, mikor... jogi ügyek: gyermekelhelyezési per, strasbourg, német bíróság. ugyanis németországban majdnem 3 évig bezárva tartottak pszichiátrián, kiszöktem, ott akartak tartani életem végéig. nyáron jöttem pestre, októberben jöttek a magyar rendőrök, hogy német megkersesére jöttek, hogy én onnan kiszöktem, bevittek magyar kórházba, 6 napig tartottak bent, és kiengedtek, hogy nincs semmi bajom, nem szükséges a kórházi gyógykezelésem. (tudták, mondtam a kórházban hogy kiszöktem onnan, meg hogy iylen sokáig be voltam zárva, a zárójelentésbe is beleírták),ambulánsan járok, már jártam 2011-ben is oda. mert előtte előzetesben is voltam németországban, ebből 1 hónapot börtönkórházban pszichiátrián, gyerekrablással vádoltak. és amikor kijöttem az előzetesből, agyerekek apja azt mondta, akkor találkozhatok a gyerekkel, ha járok orvoshoz, tehát ez is érdekes, azért jártam, járok ambulánsan orvoshoz, mert az apa ilyen feltételt szab. egyébként az ambuláns rendelésen úgy lettem pszichotikus zavar, a diagnózisom, mert addig nem meghatározott személyiségzavar volt csak, (még aug-ban is, mikor hazajöttem csak ez volt), aztán a mostohaanyám betelefonált az orvosnak, jönnek magyarországra a gyerekekkel, jaj mi lesz, nem szedi a gyógyszerket, írjon fel nekem. erre megyek az orvoshoz, kérdezi, mit adtak a németek, mondtam kétfélét, ő csak az egyiket adja, meg kisebb dózisban. aztán nézi a számítógépet, jaj, itt személyiségzavarként szerepel, őt ellenőrzik, erre beírta ezt a pszichotikus zavart. előbb írt fel gyógyszert, és utána hozzárendelt egy diagnózist, de még aug-ban, mikor pestre jöttem nem, meg a leletre is azt írta aug-ban, pszichotikus tünet nem észlelhető. ez fordítva szokott lenni, előbb felállítják a diagnózist, és esetleg adnak rá gyógyszert. de ő nem diagnosztizálta a pszichotikus zavart, csak azért írta be a gépbe, hogy felírhassa a gyógyszert. én nem értem, az orvosnak a gyerekek apja, meg a mostohaanyám dirigál?(járjon orvoshoz, írja fel a gyógyszert). és így írták be a kórházi zárójelentésbe is, hogy diagnózis ez a kettő (átvett). kérem válaszoljanak, mert most a jogi ügyek miatt gondolom nem mindegy, mi a diagnózis. holott, mondom a szövegben csak jókat írnak rólam, meg hogy klinikai kép nem mutatott pszichotikus tünetetet, akkor a diagnózis miért pszichotikus zavar? Mondom a jogi ügyek miatt gondolokdom ezen. meg ilyen igazságügyi szakértői választ kaphatnék? hogy szerzehetek be igazságügyi szakértői véleményt? írtam a igazságügyi szakértői kutató intézetbe, bp, gyorskocsi utca, és visszaírtak, hogy az intézet nagyfokú leterheltsége miatt nem tudják nekem megcsinálni a vélemyént. nekem németországba kell lépnem, mert ott vannak a gyerekeim, az apjuk is magyar csak kint él hat és fél éve. és, hogy engem a németek ott akartak tartani életem végéig, itt meg megállapították, hogy nincs szükségem kórházi gyógykezelésre. kérem segítsenek, mit tegyek. illetve még egy dolog, németországaban paranoai volt a diagnózis. azt írták a téveszmeszerű meggyőzödésem, hogy én talalkozni akarok a gyerekekkel, ilyeneket, hogy anyazserepében nem kell magát tartaniai a törvényes előírásokhoz, bírósági vdöntésekhez, stb stb. tehát csak ezt rótták fel nekem, hogy én a gyerekekkel szeretnék lenni. ez paranoia? 1 db bírósági döntés volt, német, szóbeli tárgyalás nélkül. én nem tudtam, ugy hoztam haza az egyik gyereket. de ezért meg volt az előzetes, kiengedtek. tehát ez az egész! kérem segítsenek, adjanak tanácsot. Köszönöm. Bialkó Éva

Üdvözlöm a következőben kérném tanácsát. Kényszeres negatív gondolataim, cselekedeteim vannak, mindig mindenről valami negatív dolog jut eszembe, ami szorongást kelt bennem, amit kényszeres cselekedetekkel próbálok enyhíteni. 25 éves férfi vagyok, ez 15 éves korom óta van, csak eddig nem mentem vele orvoshoz, szégyelltem, nem tudtam hogy ez betegség, titkoltam. 15 éves koromban az iskolában kiközösítettek, nemvolt egy barátom sem, beszélni sem beszéltem senkivel egész nap, a tanulás sem ment megbuktam, anyámmal sem volt jó a kapcsolatom, nem számíthattam senkire, akkor kezdődött. Próbálok ellenállni a kényszeres cselekedeteknek, amit megtudok állni, hogy nem csinálom, de a negatív gondolatokkal nem tudok mit kezdeni, azok mindig előjönnek, hiába próbálok pozitívan gondolkodni, mindig csak a negatív gondolatok jönnek. Pl bekapcsolom a számítógépet, erről az a gondolat jön hogy megfogok halni. Ezért kikapcsolom és újra bekapcsolom, mintha ezzel megakadályoznám hogy bekövetkezzen. Az is aggaszt, hogy állítólag az embernek amilyen gondolatai vannak, azokat vonzza be, akkor én csupa negatívumot vonzok be akaratomon kívül? :( Félek hogy ez az állandó negatív gondolkodás, szorongás, az egészségemre fog menni. Szinte minden nap fáj a fejem, az orvosok nem tudják mitől, már voltam több vizsgálaton is, koponya ctn, de nemtudták hogy mitől, ez okozhatja a fejfájásom? A kérdésem az lenne hogy hogyan tudnám ezeket a negatív gondolatokat megszüntetni? Gyógyszert nem szeretnék szedni, mert nem vagyok jól tőlük, már próbáltam, de miután kimegy a nyugtató vagy az antidepresszáns hatása, ugyanazok a gondolatok jönnek elő megint, a gyógyszer a gondolatok milyenségét nem tudja befolyásolni szerintem, csak ameddig hat addig nem gondolkodom, olyan vagyok mint egy zombi, ha lehet gyógyszer nélkül szeretném ezt megoldani, ha van rá egyáltalán megoldás ennyi év után, a kötelen vagy a golyón kívül, mert néha már azon is elgondolkodtam, főleg mióta minden napos fejfájásom van. Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt doktor, több mint egy éve sérvműtéten estem át, és a műtétet követően kb. 2-3 hét után előjött egy zsibbadáshoz hasonló érzés a lábaimban, és most egy hónapja már a kezeimben is jelentkezik néha. Az érzés eleinte csak bizonyos időközönként jelent meg, de most már minden reggel ébredés után pár perccel, majd napközben többször, és végül este elalvás előtt. Éjjel teljesen megszűnik, jól alszom. Az érzés olyan, mintha izgulnék valami miatt és reggelente hasmenéssel társul. Néha kis időre megszűnik, de izgatottság, stressz, félelem hatására előjön és erősödik. Sőt, ha pozitív értelemben lelkesedem valamiért, akkor is. Az utóbbi időben két alkalommal voltam depressziós is, ami kb. 2-3 napig tartott, és ez idő alatt egyeltalán nem fájt sem a lábam, sem a kezem, viszont megjelentek az öngyilkossági gondolatok. De a depresszió elmúlt, viszont félek, szorongok szinte mindentől, és ezek az érzések este jutnak el a tetőfokra, amikor azt gondolom, hogy meg fogok őrülni ettől az egésztől: a zsibbadástól, a félelmeimtől. Nem értem mi történik velem, szinte biztos vagyok abban, hogy a zsibbadás lelki eredetű. A munkahelyemet otthagytam, mert reméltem, hogy ha reggel nyugodtan ébredek, akkor idővel megszűnik a lábzsibbadás, de nem segített. Nem tudok ellazulni. Szorongok még akkor is, ha valakivel beszélnem kell telefonon. A műtét, habár egyszerű, kockázat mentes, rutin műtét volt, nagyon megviselt. Olyan mértékű stresszben voltam, hogy azt gondoltam, a műtét miatt érzett stresszbe fogok belehalni. De rendbe volt minden, túl vagyok rajta, nem gondolok rá rossz dologként. Lehet, hogy mégis az viselt meg annyira, hogy most már szinte semmit nem tudok érezni lábzsibbadás nélkül? Egyáltalán, mit tehetnék, hogy megszűnjön? Köszönöm a válaszát.

Üdvözlöm! Már régóta úgy érzem, hogy nehezen vagy egyáltalán nem tudok érezni szerelmet, szeretetet, hiányérzetet, empátiát. Viszont emiatt nagy bűntudatom van és nagyon rossz, hogy bántom vele a körülöttem élőket. Úgy érzem ez kezd elhatalmasodni rajtam. Szüleim elváltak és sok csalódás is ért életemben, lehet ez is közrejátszik, de úgy érzem egyedül ezt már nem tudom megoldani. Abban kérnék segítséget, hogy hogyan tudnám megoldani ezt, hogyan tudnék túljutni ezen és újra normálisan élni? Válaszát előre is köszönöm.

Üdvözlöm! A problémám 1 hónappal ezelőtt kezdődött, amikor egyik reggel keltem volna fel az ágyamból, de iszonyatos, forgó szédülést éreztem és képtelen voltam még felülni is.Teljesen pánikba estem, hiszen még a telefonomért sem tudtam elnyúlni mert az egész szoba forgott hatalmas sebességgel.Viszont semmi más tünetem nem volt.. Elsőként rögtön belső fül gyulladásra gondoltam, mivel a fejem balra húzott nagyon erőlteljesen. Azonban kb 25 perc után feltudtam állni és csökkent a szédülés.Arra is gondoltam még, hogy előtte 2 héttel kezdtem el újra edzeni és fehérje port szedtem, a gyorsabb eredmény elérésre érdekében, viszont a fehérje rám vízhajtó hatással volt és egy este alatt 7-8x is elkellett mennem pisilni.Aznap reggel ráadásul leizzadva ébredtem és esetleg kiszáradásra gondoltam még.A fehérjét azóta abba hagytam, kb 2 hétig még egyensúlyzavarom volt szinte folyamatosan.. Most azonban azt vettem észre, hogy csak akkor kezdek el szédülni, ha elmegyek valahova ahol sokan vannak, pl. étterembe, vagy csak beülni egy szórakozóhelyre.. Amint bemegyek és leülök rá 10 percre rámjön ez a szédülés.. nagyon könnyűnek érzem a fejem és ha fordítom nem érzem magam stabilan, olyan mintha az agyam nem lenne rögzítve a fejembe.. Érdekes és kellemetlen.. 4 éve volt hasonló ugyanígy mikor beültem egy zárt helyre csak akkor hirtelen jövő zuhanásérzés kapott el ami 3 másodpercig tartott. Hozzátenném, hogy 3 éve lett egy pánikbetegségem is ami másfél éve teljesen elmúlt, de most félek, hogy újra előjön.(Komoly szervi betegségre azért nem gondoltam mert nyáron voltam teljes kivizsgáláson, mivel egy koponya röngtenen félre diagnosztizáltak így elküldtek egy koponya MR-re is és teljes vérképre, plusz nyaki ultrahangra,fül-orr-gégészetre. mindennek az eredménye tökéletes lett)Egyébként eddig minden pszichés jellegű gond nálam kizárólag ősszel-télen jelentkezett, mint most is.Ön szerint pánikbetegséggel lehet összefüggésben?Előre is köszönöm!

Üdvözlöm! Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy mennyi idő alatt múlik el az indulatáttétel/szerelmi és egyéb érzések egy terapeuta iránt, aki kezelte az embert, ha a terápia során nem lettek ezen érzések kimondva, átbeszélve, feloldva, viszont lezárult már a kezelés. Mit lehet tenni ilyenkor, továbblépni, még ha nehéz is? Honnan lehet valaki biztos abban, hogy valóban csak indulatáttétel amit érez? Várom válaszát, köszönöm!

Üdvözlöm! Ebben az évben nagyon sok minden történt velem, azt érzem, hogy én egy senki vagyok, rossz a hangulatom, mindig sírok szinte mindenen. Azt hiszem kezdem elveszíteni a barátaimat, senkivel nem találkozom, és volt olyan hetem ,hogy nem tudtam elaludni. olyan volt mintha le letten volna kötözve, úgy éreztem. Ez lehet depresszió?

Tisztelt Doktor úr/Doktor nő! 22 éves egyetemista vagyok. Az iskola miatt sokat stresszelek, idegeskedek, emiatt gyakran migrénes fejfájás és lassan már állandó hátfájás gyötör. Ezek mellé társult, hogy bizonyos időközönként (azon a héten, mikor valamilyen számonkérés, vizsga várható) minden előzmény nélkül rosszul leszek. Ez általában szédülés, hányinger (öklendezés), fejfájás, remegés, szapora pulzus és hidegrázás szokott lenni. Ezek a tünetek korábban is jelentkeztek, de csak akkor, mikor tömegközlekedésen utaztam. Az utóbbi időben azonban az egyetemen jelentkezett, ugyanabban a gyakorlatos teremben, ahova már félek bemenni, mert tartok tőle, hogy megint elkap a rosszullét. Nem tudom, kihez fordulhatnék segítségért?A hátfájásra eddig egyedül a masszázs és a jóga volt megoldás, azonban ezeket anyagi okok miatt csak igen korlátozott mértékben engedhetem meg magamnak. Édesanyám és nagybátyám pánikbetegek. Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor Nő/Úr! 3. félévemet töltöm az egyetemen, és eléggé stresszes számomra. Az első félévben semmi gond nem volt. A második félévben kezdődött a stressz. Előtte nem is tudtam róla, hogy vannak ilyen gondjaim. A 2. és eddig a 3. félévben is folyamatosan gondjaim vannak a stresszel. Rendszeresen, mondhatni minden iskolanapon hányok, és végig hasmenésem van. És rendszeresen köhögök is, nem tudom, hogy ez minek tudható be... az idegnek, vagy egyéb gondnak, de az állandó köhögés is zavaró. Nyáron nem volt semmi gondom, ahogy nem is volt min stresszelnem. Voltam orvosnál, pszichiáternél, írtak fel nyugtatót, de csak alváshoz, de már azzal nincs gondom amúgy se. Pszichológusnál is voltam, de nem tetszett, ezért nem is mentem többször. Mit lehet tenni? Aggódnom kéne, hogy a tüdőmmel nagyobb gond van? Vagy betudható minden a stressznek? Mi lehet a megoldás? Előre is köszönöm a választ.

Tisztelt Doktor úr/nő! Elég sok cikk jelenik meg a mélyvénás trombózisról, és emiatt gondoltam megkérdezem egy nemrég megesett rosszullétemet. Ami miatt erre gondolok, az az, hogy már évek óta, mióta nebiletet szedek, eléggé alacsony a per értéke a vérnyomásomnak, és lehet ez miatt de elég lassú a keringésem, mindig lezsibbadnak végtagjaim ha picit is rosszul ülök, vagy épp alvásnál a kezeim. Továbbá hidegben is egyből lefagy, míg gyógyszer nélkül nincs ilyen. Tehát 1 hete hobbi szinten edzettem itthon, a gyakorlat után hallgattam a szokásos szívdobogásom, mert mindig hallom a fülemben elég hangosan, és egyszer csak behasított a fejem, és ezzel egy időben igen erős hányingerem lett, továbbá betompultam, szédültem, úgy éreztem, mintha az adrenalin menne fel, de közben egyre jobban ájulás közelébe kerülök.. Ömlött rólam a víz, és tényleg azt hittem ennyi volt. Tényleg azt hittem meghalok. A fej hasítása és a hányinger elmúlt olyan 15-20 mp után, de nagyon nem emlékszem pontosan meddig tartott, de a szapora pulzus, az ijedtség, és a remegés, az ájulás és az egyensúly gond/szédülés érzése megvolt még fél órán át, és utána is a szédülés, és a levert, betegséghez hasonló állapot még 4-5 napig fennállt. Az esetkor nem volt se féloldali bénulás, se arcizom bénulás, se beszédzavar, se gyengeség, bár napokig a legenyhébb hűvös levegőtől is remegni kezdtem, tényleg úgy éreztem magam mintha beteg lennék, de persze nem volt lázam. Továbbá olykor bedadogok, de lehet ez nem új, csak most figyeltem meg. Voltam orvosnál, aki azt mondta ne aggódjak, ha komoly baj lenne, akkor nem lennék jobban. Gondolom igaza van, de még mindig nem vagyok annyira jól, + arcomon, lapockámon zsibbadó-bizsergő érzés van, de ez szerintem a stressz, mert ilyen már volt máskor is. Komolyan aggódok magam miatt, főleg az origon megjelent trombózisos cikkek olvasása után, hiszen pl. a triglicerin szintem is 3-5 között, és ugye a végtagi zsibbadások. Érdekelne a véleménye, és szeretnék tanácsot kapni.

Üdvözlöm! Nagyon aggódunk az Édesanyám állapota miatt. Lassan egy hete nagyon furcsa dolgokat csinál és mond. Pl.: egyfolytában arról beszél, bizonyos teljesen hétköznapi történések kapcsán, hogy az egy jel, és végre eljön az ő ideje, vagy megtalálta egy régi osztályképemet, és ahhoz beszélt egész délután, elmesélte az egész életének történetét, de azt is állítja, hogy az édesanyja szólítja őt, aki már 10 éve halott. Aztán a nap folyamán párszor minden ok nélkül sírva fakad, vagy dührohamok jönnek rá, és édesapámmal kiabál, de egészen durva hangnemben. A háziorvos holnap reggel ad beutalót a pszichiátriára, de nagyon aggaszt, hogy mi lehet a probléma. Édesanyám lelkileg mindig is gyengébb volt, jobban megviselték dolgok, mint egy átlagos embert, ugyanakkor néhány hónapja az agyi érben érszűkületet találtak, így az előfordulhat, hogy talán amiatt ilyen a viselkedése? De sajnos gondoltunk már agyvérzésre, vagy agydaganatra is. Mindenképpen furcsa a viselkedése, és ez az állapot egyik napról a másikra jelentkezett nála. Köszönöm válaszát!

Üdvözlöm! Fiatal vagyok, de nagyon sokszor érzem úgy, hogy nincs értelme az életemnek, kilátástalannak tűnik minden egyes nap és ez a jövőben se lesz másképp. Nem látom értelmét reggelente felkelni, sokszor gondolok erre, hogy milyen egyszerű lenne kilépni egy autó elé. Nem találok semmi boldogságot az életemben. Évek óta dolgozom és mellette tanulok, se pénzem se időm nincs élvezni az életet, párom sincs, és nem hiszem, hogy ez változna mostanában. Soha nem leszek boldog és elégedett az életemmel. Mi lehet a gond velem? Mit tudok tenni, hogy megelőzzem a tragédiát? Már néztem öngyilkossági lehetőségeket, szóval már eléggé elhatalmasodott rajtam a depresszió. Úgy érzem, hogy senki nem ért meg, meg se hallgatnak, a munkahelyemen se beszél velem senki. Régen a társaság közepe voltam, most pedig nincs értelme az életemnek. Kérem segítsen!

Tisztelt Doktornő/Úr! A családom, és a barátaim már évek óta próbálják felhívni arra a figyelmem, hogy beképzelek magamnak dolgokat. Mostanra kezdem belátni, hogy igazuk van. Mindig vizsgálgatom magamat, hogy van-e rajtam valami elváltozás, a torkomat is mindig megnézem akkor is, ha nem fáj. Ha találok magamon bármit, addig kitartok a dolog mellett, amíg az orvos nem mond valamit, de előfordul, hogy ez után sem nyugszom meg. Mindig a legrosszabb dolgokra gondolok. Ha fáj a mellkasom, a torkom, stb, egyből arra gondolok biztos meg fogok halni, és teljesen kétségbeesek, szorongok. Néha annyira elhiszem, hogy óriási problémám van, hogy még a családomat, páromat is megijesztem, el tudom velük hitetni mekkora a baj. Sokat vagyok beteg, és mindig más bajom van. Ezektől a félelmektől valóban megbetegedhetek? Lehet, hogy emiatt van annyiszor bajom? Ha igen, akkor ezen hogyan tudnék javítani, mi lehet az oka az állandó félelmeimnek? Kisgyermekként sokat voltam beteg, kórházban is voltam, a szüleim nagyon féltettek, figyelniük kellett, hogy minden rendben van-e velem. Lehet, hogy emiatt vizsgálgatom én is magamat állandóan? Pszichológushoz kéne fordulnom? Haladásnak számít, hogy beismerem a problémám? Nagyon szeretném, ha megszabadulhatnék a betegségektől, és a haláltól való félelmeimtől.

Tisztelt doktor, Hétfőn váltottam gyógyszert, coaxilról álltam át a cipralexre(szorongásra és pánikra szedem). Hétfő óta úgy szedem, hogy csak felet, este, és xanaxból 0,25-öt reggel és délben, és este egy db 0,5-ös xanaxot a fél cipralexxel. A vérnyomásom egy kicsit emelkedettebb, (142/80; 150/90), meg a szemem alján mintha rángatózna/meg -meg mozdulna egy izom, fejfájás kicsit sűrűbb(főleg tarkónál-de ez lehet a vérnyomástól). Ezek lehetnek a cipralex mellékhatásai? A vérnyomásom a gyógyszer előtt azért rendben volt, de a pánikrohamaim miatt már volt egyszer-kétszer egy- egy vérnyomáskiugrás, de általában véve a normál tartományban van. Úgy emlékszem, nekem mintha a coaxil kezdetén is megemelte volna egy kicsit a vérnyomásom de lehet, hogy ez a kezdeti szorongás mellékhatás miatt emeli fel? Félek, mi lesz ha egy egész cipralexre váltok jövő héttől.A doktor véleményére vagyok kíváncsi. Köszönöm!

Üdvözlöm! Édesanyámnál tavaly júniusban diagnosztizálták a kórt. Eddig otthon volt a gyógyszereit úgy vitték neki. A betegségéről csak annyit tudunk amit az internet ír. Ő még ennyit sem. Csak azt tudja, hogy nem javul. Jelenleg kórházban van, mert hallucinációs tünetei vannak (szidják) és elkóborol, nem talál vissza. Amíg nem volt beteg mindent egyedül intézett és egyedül élt (több mint 40 évig) Ha kiengedik a kórházból mit tegyek ?