alkoholizmus

Tisztelt Doktor Úr! Olyan problémával fordulok Önhöz, amely sajnos a családunk biztonságát veszélyezteti. Mi négyen vagyunk a családban, mindig is józan életű, szerető család voltunk, alkoholtól, mindenféle szenvedélybetegségtől mentesek. Emeletes házban lakunk, sokat hallottuk a szomszéd családok részeg kiabálását, verekedését. Mi boldogok voltunk, hogy nálunk ilyen soha nem fordult elő és nem is fordulhat elő a későbbiekben sem. Nálunk még szeszes ital is csak ritkán volt otthon. A mi problémánk kb 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor édesapámat egy daganatos betegség miatt leszázalékolták és otthon maradt. Mindig is pörgős ember volt, a munkája miatt a településünkön nagyon sokan ismerték és tisztelték. A leszázalékolás után néhány évig nem is volt probléma. Sok orvoshoz kellett neki járni vérnyomás, cukorbetegség, műtét, bőrproblémák, illetve a daganatos betegség miatt is. Kb 20 féle gyógyszert szed egyszerre a mai napig is. Egyszer csak azt vettük észre, hogy az orvosi vizsgálatokról egyre később ér haza, a lehelete alkohol szagú. Természetesen mindig letagadta, hogy ivott volna. A lakásban is eldugott üres vagy teli üvegeket találunk, amiről azt állítja, hogy valaki odacsempészte. Az igazi probléma kb 5 éve kezdődött, amikor az italozás már nyilvánvaló vált, sárban fetrengett, árokba gurult, a parkban feküdt teljesen kiütve, négykézláb mászott a járdán, elájult a lépcsőházban, stb. Sajnos még tudnám sorolni. Azt hozzá kell tennem, hogy az ital mellett továbbra is szedi a 20 féle gyógyszert. A családunk állandó rettegésben él, amikor még nincs otthon félve várjuk, a telefont, hogy honnan szedik őt össze és hozza valaki haza, vagy beviszik a rendőrségre (ez is előfordult már) Mindig is házias ember volt, most már nem várjuk el, hogy valamit is csináljon otthon, mert félünk, hogy valami probléma lesz. Jó párszor nyitva felejtette már a lakást, égve felejtette a gázt, rajta az edénnyel, ami aztán kidobásra került, Mi soha nem beszéltünk otthon csúnyán, most állandóan becsmérel, trágár beszéddel fenyeget bennünket,másokat telefonon vagy személyesen zaklat. (kaptunk már olyan telefont, hogy beszéljünk vele, mert zaklatásért feljelentik)Otthon tettlegességig még nem fajult a helyzet, de elképzelhető, hogy ez is előfordul még. Mindig szépen kérjük, hogy ne igyon, amire az a válasz, hogy Ő egyáltalán nem iszik, mi csak kitaláljuk ezeket a dolgokat. Semmire sem emlékszik az alkoholos állapotban elkövetett cselekedeteiről. Néha olyan, mintha teljesen elvesztette volna az eszét, mintha elborult volna az elméje. Sokszor kértük, hogy feküdjön be elvonóra, de mivel állítása szerint nem iszik így ezt nem hajlandó megtenni. Nagyon tehetetlennek érezzük magunkat, az életünk egy rémálommá vált, hová lett a mi boldog családunk? Én nagyon szeretnék segíteni rajta, hiszen még csak a hatvanas évei végén jár és teljesen tönkreteszi (tette) magát és a családját is. Már nincsenek közös programok, hiszen már szégyellünk vele bárhol is megjelenni, mert 1-2 pohár után már bántó és otromba a viselkedése. Már ránézésre is lerí róla az alkoholizmus ténye. Kérdezem a Tisztelt Doktor Urat, hogy van-e valami segítség, lehetőség van-e kényszer elvonókúrára, lehet-e valamit tenni a beleegyezése nélkül, vagy tovább kell néznünk a teljes elzüllést és leépülést. Teljesen tehetetlennek érezzük magunkat, mindenki azt kérdezi, hogy mi lett ebből a józan életű emberből? Várom mielőbbi válaszát és tanácsát. Köszönettel