A szamárköhögés (pertussis) napjainkban is veszélyes, erősen fertőző légúti bakteriális betegség, amely főként csecsemőknél és kisgyermekeknél okozhat súlyos, akár életveszélyes szövődményeket. A jellemző rohamokban jelentkező, elhúzódó köhögés miatt kapta magyar nevét, hiszen a köhögési roham végén a levegővétel hangja szamárordításhoz hasonlít.
Meghatározás és típusok
A szamárköhögést a Bordetella pertussis baktérium okozza. Ritkábban a Bordetella parapertussis áll a háttérben, ez utóbbi általában enyhébb lefolyású betegséget eredményez. A klasszikus szamárköhögés lefolyása három szakaszra osztható: hurutos, paroxizmális (rohamokban jelentkező) és rekonvaleszcens (gyógyulási) szakasz.
Tünetek és jelek
Bőr és látható jelek
A köhögési rohamok alatt az arc vörössé, majd lilássá válhat, a nyaki vénák kidagadnak. Súlyos rohamoknál apró pontszerű vérzések (petechiák) jelenhetnek meg az arcon és a szemfehérjén. Hosszan tartó betegség esetén jellegzetes a „szamárköhögéses arc”: puffadt, vöröses-lilás elszíneződésű arc.
Nyálkahártya és egyéb jelek
A roham végén gyakran követi erőteljes, sipító belégzés („whoop” hang), majd hányás. A köpet sokszor nyálkás, ritkán véres. Csecsemőknél a jellegzetes „whoop” hang sokszor elmarad, helyette apnoe (légzéskimaradás), cyanosis (kékülés) és fulladás lép fel, ami életveszélyes állapotot jelenthet.
Okok és kiváltó tényezők
A kórokozó cseppfertőzéssel terjed, a beteg köhögés, tüsszentés, beszéd során juttatja a környezetbe a baktériumot. A legnagyobb fertőzőképesség a hurutos szakasz végén és a paroxizmális szakasz elején figyelhető meg. A nem oltott vagy nem teljesen védett gyermekek és felnőttek a leginkább veszélyeztetettek. Az anyai antitestek átvitele a méhlepényen keresztül ma már korlátozott védelmet jelent az újszülöttek számára.
Megelőzés
A leghatékonyabb védekezés a kombinált DTPa oltás (diftéria, tetanusz, acelluláris pertussis komponenssel). Magyarországon az oltási naptár szerint:
- 2, 3, 4 hónapos korban alapoltás,
- 18 hónapos korban emlékeztető oltás,
- 6 éves korban további emlékeztető,
- serdülőkorban (11–14 éves kor között) Tdpa oltás ajánlott.
Terhes nők számára a 27–36. hét között beadott pertussis elleni oltás jelentősen csökkenti az újszülöttkori megbetegedés kockázatát.
Kezelés
Enyhe esetek
Közepes vagy enyhe tünetek esetén a makrolid antibiotikumok (elsősorban azitromicin vagy klaritromicin) a választandó szerek, lehetőleg a betegség első 1–2 hetében adva. Ezek rövidítik a fertőző periódust és enyhíthetik a tüneteket.
Súlyos esetek
Csecsemők, különösen 6 hónapos kor alattiak, valamint légzéskimaradással, cyanosissal, súlyos rohamokkal járó esetekben kórházi kezelés, oxigénterápia, esetenként lélegeztetés szükséges. Súlyos szövődmények (tüdőgyulladás, agyi oxigénhiány, görcsrohamok) azonnali intenzív terápiát igényelnek.
Gyógyulás és kilátások
A teljes gyógyulás akár 2–3 hónapig is eltarthat, a köhögés fokozatosan csökken. A paroxizmális szakasz általában 4–6 hétig tart. A megfelelően kezelt esetekben a maradandó károsodás ritka, azonban az oltatlan csecsemőknél a halálozási arány elérheti a 1–2%-ot is. A betegség után természetes immunitás alakul ki, de ez idővel gyengül, ezért a felnőttkori emlékeztető oltások fontosak.
Fontos figyelmeztetés
A szamárköhögés ma is halálos lehet a csecsemők számára. Ha csecsemőnél elhúzódó, rohamokban jelentkező köhögés, fulladásos epizódok, hányás jelentkezik, azonnal forduljunk orvoshoz! A védőoltás elmulasztása súlyos következményekkel járhat mind a gyermek, mind a környezetében élők számára.
