Dobhártya gyulladás

Dobhártya gyulladás tünetei, okai, jelei, megelőzése, kezelése, gyógyítása

A dobhártya-gyulladás (orvosi nevén myringitis) a dobhártya nyálkahártyájának és szöveteinek gyulladása, amely gyakran középfülgyulladással (otitis media) együtt jelentkezik, különösen kisgyermekek körében. A betegség során a dobhártya vörösödik, megvastagszik, hólyagok jelenhetnek meg rajta, és erős fájdalommal, átmeneti halláscsökkenéssel jár.

Meghatározás és típusok

A dobhártya-gyulladás önállóan vagy a középfül gyulladásának részeként alakulhat ki. Főbb formái:

  • Akut heveny dobhártya-gyulladás – hirtelen fellépő, gyakran hólyagos (bullosus) forma erős fájdalommal
  • Gennyes forma – általában bakteriális eredetű, gennyes váladékkal járó, középfülgyulladáshoz társulva
  • Savós (nyálkás) forma – folyadékgyülem a középfülben, halláscsökkenéssel (ún. ragacsos fül)
  • Krónikus forma – tartós fennállás, gyakran dobhártya-perforációval és fülfolyással

Tünetek és jelek

A dobhártya gyulladása során a következő jelek figyelhetők meg:

  • erős, lüktető fülfájdalom, különösen fekvő helyzetben vagy éjszaka
  • dobhártya kipirosodása, beduzzadása, esetleg hólyagok vagy gennyes váladék
  • lyukas dobhártya esetén gennyes fülfolyás
  • halláscsökkenés, tompább hangérzékelés

Általános tünetek

  • hirtelen magas láz (gyermekeknél akár 39–40 °C felett)
  • fülzúgás, fülcsengés
  • egyensúlyérzékelési zavar, szédülés
  • étvágytalanság, alvászavar, sírás, nyugtalanság (főleg csecsemőknél és kisgyermekeknél)

Okok és kiváltó tényezők

A leggyakoribb kiváltó okok:

  • felső légúti vírusos fertőzések (nátha, influenza)
  • baktériumok (leggyakrabban Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae, Moraxella catarrhalis)
  • fülkürt (Eustach-kürt) működési zavara, amely megakadályozza a középfül szellőzését
  • allergia, orrmandula megnagyobbodás
  • passzív dohányzás, cumisüvegből való itatás fekvő helyzetben
  • koraszülöttség, szájpadhasadék

Megelőzés

A dobhártya-gyulladás kockázatát jelentősen csökkenthetjük az alábbiakkal:

  • szoptatás legalább 6 hónapig
  • cumisüveg használatakor függőleges testhelyzet
  • passzív dohányzás kerülése
  • megfelelő orrnyálkahártya-ápolás nátha esetén (sós oldatos orrspray, orrszívás)
  • pneumococcus és Haemophilus influenzae elleni védőoltások beadása
  • allergiás gyermekeknél az allergének kerülése

Kezelés

Enyhe esetek kezelése

A legtöbb heveny dobhártya-gyulladás magától is javul 2–3 nap alatt, a teljes gyógyulás azonban 1–2 hétig is eltarthat.

  • fájdalomcsillapítás és lázcsillapítás (paracetamol vagy ibuprofen, életkornak megfelelő adagban)
  • orrnyálkahártya-lohasztók (3–5 napnál tovább csak orvosi javaslatra)
  • meleg borogatás a fülre
  • sok folyadék fogyasztása és pihenés

Súlyos vagy elhúzódó esetek kezelése

  • antibiotikum kúra bakteriális fertőzés gyanúja esetén (általában amoxicillin vagy amoxicillin-klavulánsav)
  • gennyes fülfolyás esetén helyi antibiotikumos fülcseppek
  • erős nyomás vagy gennyes középfülgyulladás esetén paracentézis (dobhártya szúrása) a genny leeresztésére és gyors fájdalomcsillapításra
  • krónikus folyadékgyülem vagy visszatérő esetekben tympanostoma (szellőzőcső behelyezése) vagy orrmandula-műtét (adenotomia)

Gyógyulás és kilátások

A legtöbb esetben a dobhártya-gyulladás szövődmény nélkül gyógyul 1–2 héten belül, és a hallás teljesen helyreáll. Krónikus esetben azonban fennállhat a tartós halláscsökkenés, a dobhártya hegesedése vagy perforációja, illetve ritkán súlyosabb szövődmények kockázata.

Fontos figyelmeztetés

Ha a gyermek 6 hónapnál fiatalabb, lázas, nagyon erős fájdalmat jelez, a fülből genny folyik, vagy a tünetek 48 óra után sem javulnak, azonnal forduljon fül-orr-gégészhez vagy gyermekorvoshoz! Kezelés nélkül súlyos szövődmények (pl. mastoiditis, agyhártyagyulladás) is kialakulhatnak.