Nem gennyes középfülgyulladás

Nem gennyes középfülgyulladás tünetei, okai, jelei, megelőzése, kezelése, gyógyítása

Mi a nem gennyes középfülgyulladás?

A nem gennyes középfülgyulladás, más néven középfülkatar vagy szérózus otitis media, a középfülben lévő váladékgyülem kialakulásával járó állapot, amelyben nincs gennyes, bakteriális fertőzés. Leggyakrabban gyermekeket érint, de felnőtteknél is előfordulhat. A gyulladás általában enyhe lefolyású, de hosszabb fennállása esetén komoly hallásromlást okozhat.

Tünetek és jelek

A tünetek gyakran lassan alakulnak ki, és sokszor nem olyan drámaiak, mint a gennyes forma esetén.

Bőr és fülkagyló környéke

  • A külső fülkagyló és a fül mögötti terület általában nem duzzadt, nem piros, nem fájdalmas tapintásra.
  • Nincs jellemzően fülkörüli fájdalom vagy nyomásérzékenység.

Nyálkahártya és középfül

  • Tompa hallásromlás, mintha vattát tömtek volna a fülbe
  • Teltség- vagy nyomásérzés a fülben
  • Enyhe fülzúgás vagy halk surrogás
  • Gyermekeknél figyelemzavar, beszédfejlődési elmaradás, rosszabb iskolai teljesítmény
  • Alvászavar, forgolódás éjszaka
  • Ritkán enyhe szédülésérzés

Okok és kiváltó tényezők

A legfontosabb kiváltó ok a hallócső (Eustach-kürt) működési zavara. Ez a cső normálisan kiegyenlíti a középfül nyomását, de ha nem nyílik megfelelően, negatív nyomás alakul ki, majd váladék termelődik.

  • Gyakori felső légúti vírusfertőzések
  • Allergiás nátha, szénanátha
  • Nagy orrmandula (adenoid vegetáció)
  • Gyermekkori garatmandula-megnagyobbodás
  • Passzív dohányzás
  • Túlzott orrspray-használat („orrleszívó” rebound hatás)
  • Gyakori repülés, búvárkodás (nyomásváltozás)
  • Arckoponya fejlődési rendellenességek (pl. hasadékos szájpad)

Megelőzés

A nem gennyes középfülgyulladás jelentős része megelőzhető az alábbi egyszerű lépésekkel:

  1. A szoptatás támogatása az első 6–12 hónapban
  2. Passzív dohányzás teljes kerülése
  3. Allergiás betegségek időben történő kezelése
  4. Gyakori náthás időszakokban orröblítés sós oldattal
  5. Óvatos orrspray-használat, maximum 5–7 napig
  6. Nagy orrmandula esetén fül-orr-gégészeti kontroll
  7. Repüléskor gyermekeknél rágógumi, cumi vagy nyelési mozgások alkalmazása

Kezelés

Enyhe esetek

A legtöbb esetben 6–12 héten belül spontán gyógyulás várható.

  • Várakozó megfigyelés 3 hónapig tünetmentesen
  • Napi orröblítés steril sós oldattal
  • Allergia esetén antihisztamin és orrspray (pl. mometazon)
  • Autofelfújás (politzerizálás) otthoni gyakorlása 4–8 éves kortól

Súlyosabb, elhúzódó esetek

Ha 3 hónap után is fennáll a váladék és a vezetéses hallásromlás:

  • Dobhártyába helyezett ventilációs cső (grommet) behelyezése altatásban
  • Nagy orrmandula eltávolítása (adenotomia) általában együtt a csővel
  • Hosszabb távú orr-kortikoszteroid-kezelés

Gyógyulás és kilátások

A nem kezelt esetek jelentős részében a váladék 3–6 hónap alatt felszívódik, a hallás normalizálódik. A ventilációs cső behelyezése után a hallás szinte azonnal javul. A csövek általában 6–18 hónap alatt maguktól kiesnek, a dobhártya záródik. Ritkán marad vissza hegesedés vagy enyhe dobhártya-visszahúzódás.

Fontos figyelmeztetés

Ha a gyermeknél hirtelen nagyothallás, erős fülfájdalom, láz, szédülés, egyensúlyvesztés vagy arcideg-bénulás jelentkezik, azonnal forduljon fül-orr-gégészhez, mert ezek már nem a sima nem gennyes középfülgyulladás jelei, hanem szövődményre utalhatnak.