Nem fertőzéses eredetű csontelhalás

Nem fertőzéses eredetű csontelhalás tünetei, okai, jelei, megelőzése, kezelése, gyógyítása

Meghatározás és típusok

A nem fertőzéses eredetű csontelhalás, más néven avascularis necrosis vagy asepticus csontelhalás, olyan állapot, amikor a csontszövet vérellátása tartósan károsodik, emiatt a csontszövet egy része elhal. Leggyakrabban a combcsont fejét, a térdkalácsot, a felkarcsont fejét és a csukló kis csontjait érinti, de bármelyik csont előfordulhat.

A nem fertőzéses csontelhalás két fő csoportra osztható: primer (idiopátiás) és szekunder forma. A primer esetben pontos ok nem mutatható ki, míg a szekunder forma valamilyen ismert rizikótényezőhöz köthető.

Tünetek és jelei

A tünetek általában lassan, hónapok alatt alakulnak ki, kezdetben gyakran enyhék vagy teljesen hiányoznak. A fő tünet az érintett ízület fájdalma, amely terhelésre fokozódik, később nyugalmi fájdalom is jelentkezhet. A mozgások beszűkülnek, sántítás alakulhat ki.

Csípőízület érintettsége

Ez a leggyakoribb forma. A fájdalom a lágyékban vagy a comb elülső részén jelentkezik, gyakran kisugárzik a térdbe. Ha a csont összeesik, az ízület deformálódik, a láb megrövidülhet, és súlyos mozgáskorlátozottság alakul ki.

Egyéb lokalizációk

Térd, váll vagy csukló esetén hasonló helyi fájdalom és funkcióvesztés jellemző. A bőrön vagy nyálkahártyán általában nincs látható elváltozás.

Okok és kiváltó tényezők

A leggyakoribb okok és rizikótényezők:

  • Hosszú távú, nagy dózisú szteroid kezelés
  • Túlzott alkoholfogyasztás (krónikus alkoholizmus)
  • Csonttörések, különösen combnyaktörés után
  • Sarlósejtes vérszegénység és más hemoglobinopátiák
  • Lupus erythematosus és más autoimmun betegségek
  • Dekompressziós betegség (búvárkodás)
  • Sugárkezelés a csont közelében
  • Véralvadási zavarok, trombofíliák
  • Zsíranyagcsere-zavarok (magas trigliceridszint)
  • Biszfoszfonát vagy denosumab kezelés (főként állcsont esetén)

Megelőzés

A megelőzés legfontosabb elemei:

  1. A szteroidok lehető legalacsonyabb effektív dózisának és legrövidebb idejű alkalmazása
  2. Az alkoholfogyasztás mérséklése vagy elhagyása
  3. Véralvadási zavarok szűrése és megfelelő kezelése
  4. Magas rizikójú betegeknél korai MRI szűrés
  5. Traumás esetekben a mielőbbi anatómiai helyzet helyreállítása
  6. Rendszeres ellenőrzés autoimmun és hematológiai betegségek esetén

Kezelés

Enyhe esetek (korai stádium, Ficat 1-2. stádium)

Ebben a szakaszban a cél a vérellátás javítása és a csont összeesésének megakadályozása:

  • Terhelésmentesítés (manuális kímélet, mankó, forgócipő)
  • Véráramlást javító gyógyszerek (pl. iloprost, pentoxifillin)
  • Alendronát vagy más bisfoszfonát (megfontolandó)
  • Hiperbár oxigénterápia (bizonyítékok ellentmondásosak)
  • Magos dekompresszió (legelterjedtebb sebészi módszer korai stádiumban)

Súlyos esetek (Ficat 3-4. stádium, csontösszeomlás)

Itt már csak műtéti megoldás hozhat tartós eredményt:

  • Autológ csontvelő beültetés (dekompresszióval)
  • Csontblokk-átültetés (vascularizált fibula graft)
  • Teljes csontfejpótlás (endoprotézis beültetés)
  • Felszíni protézis (fiatalabb betegeknél)

Gyógyulás és kilátások

A korai felismerés és kezelés esetén a megállíthatóság esélye 60-90% között mozog. Ha a csont már összeomlott, a protézis-beültetés hosszú távú túlélése 85-95% 10 év után. Fiatalabb életkorban a protézis beültetése kevésbé kedvező hosszú távú prognózist jelent a kopás és lazulás miatt.

Fontos figyelmeztetés

Csípő- vagy térdfájdalom esetén, különösen ha szteroidot szedett vagy rendszeresen nagy mennyiségű alkoholt fogyaszt, azonnal forduljon reumatológushoz vagy ortopéd sebészhez. A korai MRI vizsgálat jelentősen javíthatja a végső kimenetelt és megmentheti a saját ízületet.