Mi a végtaghosszkülönbség?
A végtaghosszkülönbség azt jelenti, hogy az egyik alsó végtag (combcsont vagy lábszár) hossza mérhetően eltér a másikétól. Ez a különbség néhány millimétertől akár több centiméterig is terjedhet, és jelentősen befolyásolhatja a testtartást, a járást és az ízületek terhelését.
A különbség lehet valódi (a csontok tényleges hosszkülönbsége) vagy látszólagos (az ízületek, medenceferdülés vagy izomfeszesség miatti funkcionális eltérés).
Tünetek és jelek
A végtaghosszkülönbség sokáig tünetmentes maradhat, különösen 1 cm alatti eltérés esetén. Nagyobb különbségnél azonban jellegzetes panaszok jelentkeznek.
Leggyakoribb tünetek:
- ferde medence és derékfájdalom
- gerincferdülés (skoliozis) kialakulása vagy súlyosbodása
- sántítás vagy sántító jellegű járás
- csípő-, térd- vagy bokafájdalom
- egyoldali terhelési panaszok
- gyakori bokaficam vagy szalagsérülés az „rövidebb” oldalon
- hosszabb távon porckopás (arthrosis) kialakulása
Okok és kiváltó tényezők
A végtaghosszkülönbségnek két fő csoportja van: veleszületett és szerzett.
Veleszületett okok:
- fejlődési rendellenességek (proximális femorális fókuszhiány, fibula aplasia)
- hemihipertrófia / hemihipotrófia
- polio utáni állapotok maradványtünetei
- veleszületett csípőficam kezeletlen esetei
Szerzett okok:
- csonttörés rosszul gyógyult vagy csonthiány maradt
- gyermekkori csontgyulladás (osteomyelitis) utáni károsodás
- csontdaganat miatti műtét (resectio)
- ízületi műtét utáni állapot (pl. térdprotézis utáni eltérés)
- gyermekkori epifiziolízis vagy Perthes-kór maradványa
Megelőzés
A veleszületett eltérések nagy része nem előzhető meg. A szerzett eltérések kockázata csökkenthető:
- gyermekkori csontgyulladás, törés mielőbbi szakszerű ellátásával
- csontnövekedési zavarok (pl. Perthes, epifiziolízis) korai felismerésével
- gerinc- és medenceferdülés időbeni felismerésével és kezelésével
Kezelés
Enyhe esetek (0,5–2 cm különbség)
Ezekben az esetekben általában nem műtéti megoldás javasolt:
- talpbetét (magasító) készítése
- megfelelő cipőbeépített emelés
- funkcionális gyógytorna, medence- és gerincstabilizáló gyakorlatok
- esetleg manuálterápia, fasciakezelés
Súlyos esetek (2 cm felett, különösen 4–5 cm-től)
Itt már általában műtéti korrekció javasolt:
- gyermekkorban: epifízisblokkolás a hosszabb oldalon (8-plate, staples) a rövidebb oldal felzárkóztatására
- serdülőkor után: combcsont vagy lábszár megnyújtása (distrakciós osteogenesis)
- ritkán: rövidítő műtét a hosszabb oldalon
- medencekorrekciós műtétek (pl. Chiari- vagy Salter-műtét maradványállapotban)
Gyógyulás és kilátások
Kis eltérések (1 cm alatt) általában jól kompenzálhatók talpbetéttel, a panaszok minimálisak maradnak. Nagyobb különbségek megfelelő időben történő korrekcióval jelentősen javíthatók vagy teljesen megszüntethetők. A megnyújtásos műtétek hosszú folyamatok (több hónapos rehabilitáció), de a mai technikákkal jó funkcionális eredmény érhető el.
Fontos figyelmeztetés
Soha ne hagyjuk figyelmen kívül a gyermeknél észlelt sántítást vagy ferde medencét! A korai felismerés és kezelés akár teljes tünetmentességet is eredményezhet. Felnőttkorban a kezeletlen végtaghosszkülönbség gyors porckopáshoz, krónikus fájdalmakhoz és gerincproblémákhoz vezethet. Minden esetben szakorvos (ortopéd-traumatológus) vizsgálata szükséges a pontos diagnózishoz és a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez.
