A vesekőbetegség (urolithiasis) az egyik leggyakoribb urológiai megbetegedés, amely során a vizeletben oldott anyagok kikristályosodnak és különböző méretű köveket képeznek a vesében, a húgyvezetékben, a hólyagban vagy a húgycsőben. A rohamok rendkívül fájdalmasak lehetnek, de sok esetben tünetmentesen zajlanak, amíg a kő el nem mozdul.
Meghatározás és típusok
A vesekövek kémiai összetételük szerint több fő csoportba sorolhatók:
- kalcium-oxalát kövek – a leggyakoribbak (kb. 70-80%)
- kalcium-foszfát kövek – gyakran fertőzéshez társulnak
- húgysav kövek – savas vizelet mellett alakulnak ki
- struvit (magnézium-ammónium-foszfát) kövek – fertőzés okozza
- cisztin kövek – ritka, örökletes anyagcsere-betegség következménye
Tünetek és jelek
A vesekő leggyakrabban akkor okoz panaszt, amikor a kő elmozdul és elakad a húgyvezetékben.
Jellegzetes tünetek:
- hirtelen kezdődő, heves, görcsös derékfájás (vesegörcs)
- fájdalom kisugárzása az ágyékba, herezacskóba vagy szeméremtestbe
- hányinger, hányás
- vérvizelés (makroszkópos vagy mikroszkópos)
- gyakori, fájdalmas vizelési inger
- vizelési nehézség vagy vizeletelakadás
Okok és kiváltó tényezők
A vesekő kialakulásában számos tényező szerepet játszik:
- alacsony folyadékbevitel – a legfontosabb rizikótényező
- túlzott só-, fehérje- és állati fehérje fogyasztás
- oxáldús ételek túlzott fogyasztása (spenót, rebarbara, csokoládé, tea, diófélék)
- elhízás, metabolikus szindróma
- hiperparatireózis, köszvény, gyulladásos bélbetegségek
- ismétlődő húgyúti fertőzések
- bizonyos gyógyszerek (pl. indinavir, acetazolamid, C-vitamin túladagolás)
- családi halmozódás, genetikai hajlam
Megelőzés
A vesekő kiújulásának kockázata 50% körüli 5-7 éven belül, ezért a megelőzés kulcsfontosságú:
- napi 2,5–3 liter folyadék fogyasztása (legjobb a víz és citromos víz)
- normál mennyiségű kalciumbevitel (ne csökkentsük túl drasztikusan)
- sószegény étrend (napi 5 g alatt)
- mérsékelt állati fehérje fogyasztás
- oxáldús élelmiszerek mennyiségének csökkentése
- testsúly normalizálása
- alapot adó betegségek (hyperparathyreosis, hyperurikaemia stb.) kezelése
Kezelés
Enyhe esetek
Kisebb kövek (<5–6 mm) gyakran spontán távoznak:
- bőséges folyadékbevitel
- fájdalomcsillapítás (nem-szteroid gyulladáscsökkentők, görcsoldók)
- alfa-blokkolók (tamszulozin) a húgyvezeték ellazítására
Súlyos esetek
Nagyobb kövek, elhúzódó görcs, láz, veseelégtelenség jelei esetén beavatkozás szükséges:
- extrakorporális lökéshullám-terápia (ESWL)
- ureteroszkópia (húgycsövön keresztül végzett kőeltávolítás)
- perkután nefrolitotripszia (PCNL) nagyobb vesekövek esetén
- ritkán nyílt műtét
Gyógyulás és kilátások
A legtöbb beteg néhány napon-héten belül tünetmentessé válik. A spontán távozás esélye a kő méretétől függ:
- ≤4 mm – kb. 80%
- 5–10 mm – kb. 50%
- >10 mm – nagyon alacsony
A megfelelő életmódváltással és gyógyszeres prevencióval a kiújulás jelentős mértékben csökkenthető.
Fontos figyelmeztetés
Amennyiben lázzal, hidegrázással, deréktáji ütögetési fájdalommal, hányással, kevés vagy egyáltalán nem ürített vizelettel jár a görcs, azonnal forduljon orvoshoz vagy menjen sürgősségi osztályra, mert ezek a tünetek vesefertőzésre vagy vizeletelfolyás miatti veseelégtelenségre utalhatnak!
