Mi az a premenstruációs tünetegyüttes?
A premenstruációs tünetegyüttes (PMS) olyan fizikai, lelki és viselkedési tünetek együttese, amelyek a menstruációs ciklus második felében, jellemzően a menstruációt megelőző 1-2 hétben jelentkeznek, majd a vérzés megkezdése után néhány napon belül megszűnnek vagy jelentősen enyhülnek.
Nőknél a menstruáló korban élők 20–40%-a tapasztal közepesen súlyos vagy súlyos tüneteket, amelyek a mindennapi életet, munkát, tanulást, párkapcsolatot vagy családi működést érdemben megzavarhatják.
Típusok
A leggyakoribb forma a klasszikus PMS. Súlyosabb változatát premenstruációs diszfóriás zavarnak (PMDD) nevezik, amikor a lelki tünetek dominálnak és klinikailag jelentős depressziós vagy szorongásos állapotot idéznek elő.
Tünetek és jelei
A tünetek száma és erőssége egyénenként nagyon változó. Átlagosan 5–10 tünet jelenik meg ciklusonként.
Leggyakoribb testi tünetek
- mellfeszülés, mell érzékenysége, duzzanata
- haspuffadás, vízvisszatartás, testsúlynövekedés (1–3 kg)
- ízületi- és izomfájdalom
- fejfájás vagy migrén jellegű panaszok
- fáradtság, aluszékonyság vagy éppen álmatlanság
- étvágyváltozás, különösen édes és sós iránti sóvárgás
- emésztési panaszok (székrekedés vagy hasmenés)
Bőrrel kapcsolatos jelek
- a bőr zsírosabbá válása
- új akné megjelenése vagy a meglévő pattanások rosszabbodása
- viszkető kiütések, ekcémás fellángolások
Nyálkahártya és egyéb jelek
- szájszárazság vagy ínyvérzés fokozódása
- orrdugulás, orrvérzés hajlam
- bélrendszeri nyálkahártya érzékenyebbé válása (aranyér panaszok rosszabbodása)
Lelki és viselkedési tünetek
- ingerültség, türelmetlenség, indulatkitörések
- szomorúság, sírási hajlam, reménytelenség érzése
- szorongás, feszültség, pánikszerű állapotok
- koncentrációs nehézség, memóriazavar
- libidó csökkenése vagy paradox módon átmeneti növekedése
Okok és kiváltó tényezők
A pontos mechanizmus nem teljesen tisztázott, de több tényező együttesen játszik szerepet:
- hormonális ingadozás – különösen az ösztrogén és progeszteron hirtelen csökkenése a luteális fázis végén
- az agy szerotonin- és GABA-rendszerének érzékenysége a szteroid hormonváltozásokra
- genetikai hajlam
- magnézium-, B6-vitamin-, kalcium- és D-vitamin-hiány
- magas stressz-szint, alvászavarok
- túlzott koffein-, alkohol-, só- és cukorfogyasztás
- dohányzás
Megelőzés
A tünetek erőssége számos életmódbeli tényezővel csökkenthető:
- kiegyensúlyozott, rostban gazdag, alacsony glikémiás indexű étrend
- só- és cukorbevitel mérséklése a luteális fázisban
- naponta 30–40 perc mérsékelt intenzitású mozgás (séta, jóga, úszás)
- megfelelő mennyiségű alvás és stresszkezelési technikák (meditáció, légzéstechnikák)
- koffein és alkohol jelentősebb csökkentése vagy elhagyása
- magnézium (300–400 mg/nap), B6-vitamin (50–100 mg/nap) és kalcium (1000–1200 mg/nap) étrend-kiegészítőként (orvossal egyeztetve)
Kezelés
Enyhe és közepesen súlyos esetek
- életmódbeli változtatások (lásd megelőzés)
- gyógynövénykészítmények: agnus castus (barátcserje), macskagyökér, citromfű
- magnézium + B6-vitamin kombináció
- NSAID típusú fájdalomcsillapítók (ibuprofén, naproxen) a testi tünetek enyhítésére
- spironolakton (vízhajtó) a jelentős vízvisszatartás esetén
Súlyos esetek, különösen PMDD
- szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI) luteális fázisban vagy folyamatosan
- kombinált hormonális fogamzásgátlás (különösen drospirenon tartalmú készítmények)
- gnRH-analógok (csak nagyon súlyos, terápiarezisztens esetekben, átmenetileg)
- pszichoterápia (kognitív viselkedésterápia)
Gyógyulás és kilátások
A premenstruációs tünetegyüttes nem gyógyítható véglegesen, de a tünetek erőssége az életkor előrehaladtával – különösen a perimenopauza időszakában – gyakran jelentősen csökken. A megfelelő életmóddal és célzott kezeléssel a nők többsége jól kontrollálható állapotban tarthatja a panaszokat, és a mindennapi életminőségük érdemben javítható.
Fontos figyelmeztetés
Ha a tünetek súlyos depressziós vagy szuicid gondolatokkal járnak, azonnal forduljon pszichiáterhez vagy sürgősségi pszichiátriai ellátáshoz! A premenstruációs tünetegyüttes nem „képzelt betegség”, hanem elismert, kezelhető állapot. Ne szégyellje szakember segítségét kérni!
