A szivárványhártya-gyulladás (iritisz vagy iridociklitisz) a szem elülső részében, a szivárványhártyában és a sugártestben zajló gyulladásos folyamat. Ez az egyik legsúlyosabb szembetegség, amely kezeletlenül maradandó látásromláshoz, sőt vaksághoz is vezethet. Fiatal és középkorú felnőtteknél egyaránt előfordul, sokszor hirtelen, drámai tünetekkel jelentkezik.
Meghatározás és típusok
A szivárványhártya-gyulladást a gyulladás helye és lefolyása szerint csoportosítjuk:
- akut anterior uveitis – hirtelen kezdődő, általában egyoldali
- krónikus anterior uveitis – lassan indul, gyakran mindkét szemet érinti
- recidiváló forma – ismételten visszatérő rohamok
- intermedier és posterior uveitis – a középső és hátsó szemrészeket is érintő súlyos formák
Tünetek és jelek
A tünetek általában hirtelen, órákon vagy 1-2 napon belül alakulnak ki.
Legjellemzőbb panaszok:
- erős szemfájdalom, különösen a szemmozgatáskor
- fényérzékenység (fénykerülés)
- homályos, fátyolos látás
- vörösség – jellemzően a szaruhártya körül, gyűrűszerűen (ún. ciliaryis injekció)
- könnyezés
- szemhéjödéma
Bőr és nyálkahártya társuló jelei
Bizonyos autoimmun és szisztémás betegségek esetén jellegzetes bőrtünetek is megjelenhetnek:
- Behçet-kór – száj- és nemi szervi afták, genitális fekélyek
- spondylarthritishez társuló forma – derékfájdalom, körömgyulladás, bőrpír a talpon és tenyéren (keratoderma blennorrhagicum)
- sarcoidosis – lupoid periorbitalis bőrelváltozások, erythema nodosum
- herpes simplex vagy zoster fertőzés – jellegzetes hólyagos bőrkiütés a homlokon, orrhídon
Okok és kiváltó tényezők
A szivárványhártya-gyulladás nem önálló betegség, hanem szinte mindig valamilyen alapbetegség vagy kiváltó ok következménye.
- Autoimmun, reumatológiai kórképek (kb. 40–50%)
- Fertőzések (herpes simplex, herpes zoster, toxoplazmózis, Lyme-kór, tuberkulózis)
- Szisztémás betegségek (sarcoidosis, Behçet-kór, gyulladásos bélbetegség)
- Trauma vagy szemműtét utáni gyulladás
- Idiopathiás (azonosítható ok nélkül) – főként HLA-B27-pozitív egyéneknél
Megelőzés
A legtöbb esetben a szivárványhártya-gyulladás nem előzhető meg, mert autoimmun vagy ismeretlen eredetű. Azonban bizonyos lépésekkel csökkenthető a kiújulás kockázata:
- alapbetegség pontos kezelése (pl. reumatológiai, gasztroenterológiai gondozás)
- gyulladáscsökkentő szemcseppek időbeni elkezdése recidíva esetén
- immunszuppresszív kezelés szigorú betartása
- fertőző gócok (fog, mandula, arcüreg) időbeni ellátása
- védőszemüveg viselése sportolás, barkácsolás közben
Kezelés
Enyhe esetek kezelése
A legtöbb akut anterior uveitis jól reagál a következő kombinációra:
- erős cycloplegikum (pl. atropin vagy scopolamin szemcsepp) – a pupilla tágítása és a fájdalom csillapítása
- erős szteroid szemcsepp (pl. prednizolon-acetát 1% óránként vagy 2 óránként)
- fájdalomcsillapítás szájon át (nem-szteroid gyulladáscsökkentő)
Súlyos vagy krónikus esetek kezelése
Ha a gyulladás nem szűnik 1–2 hét alatt, vagy ismétlődik:
- szisztémás szteroid (prednizolon 1 mg/testsúlykg/nap)
- immunszuppresszív szerek (metotrexát, azathioprin, ciklosporin, mykofenolát)
- biológiai terápia (TNF-gátlók: adalimumab, infliximab)
- esetenként periokuláris vagy intravitrealis szteroid injekció
Gyógyulás és kilátások
A megfelelően kezelt akut iritisz általában 3–6 hét alatt meggyógyul, maradandó károsodás nélkül. A krónikus és recidiváló formák azonban hosszú távú kezelést igényelnek, és gyakran okoznak szövődményeket:
- szürkehályog
- zöldhályog (szekunder glaukóma)
- szaruhártya ödéma, homály
- szemfenéki ödéma (makulaödéma)
- szemfenéki összenövések, retina leválás
Fontos figyelmeztetés
A szivárványhártya-gyulladás azonnali szemészeti ellátást igényel! Ha erős szemfájdalom, fényérzékenység és látásromlás lép fel, órákon belül forduljon szemészhez. A késlekedés maradandó látásvesztéshez vezethet. Soha ne használjon vény nélkül kapható piros szem elleni cseppeket ilyen tünetek esetén, mert ezek súlyosbíthatják a gyulladást!
